Tényleg kiteszem a blogra a zárva táblát és csak archívumnak hagyjuk itt az utókornak, szóval távirati jelleggel kb az év történései:

• 15 éves a blog
• megvettük első saját otthonunkat, nemrég beköltöztünk
• 8 év tanári és 4 év igazgatóhelyettesi mellékvágány túraösvény után ismét főállású webfejlesztő lettem (hátborzongató, hogy az igazgatóhelyettesi pozíció indulásakor ezt írtam: “Kíváncsi leszek mit posztolok majd 2017. szeptember 1-én…“)
• AteeG-ék bejelentették, hogy jövőre lagzi

14 éves a blog, huh! Ennyi idő alatt rengeteg dolog összegyűlik egy szerveren, kicsit ennek is lettünk az áldozatai, most próbálom visszalapátolni a bitkolbászt.

A szervert keményen feltörték (az én hibámból), ezért a tisztogatás ideje alatt sokáig nem volt elérhető az oldal, de ha már 13,5 éve működünk, akkor nem hagytuk veszni a dolgot, minden visszatért.

A nyáron azt mondtam, hogy írni fogok megint, aztán nem tettem. @ottoolah pedig az Apple Watch-ról szóló leírásának elkészítésén gondolkodott, szóval egymásratwitteltünk, hogy buzdítsuk egymást.

A Pebble okosóráiról nem szeretnék beszélni, sőt, a Steelről sem technikai review-t akarok írni, hiszen a modell is már régi és rengeteg van belőle máshol. Egyszerűen és általánosságban az okosóra jelenségről osztom meg a gondolataim, azt, hogy nekem mit jelent, illetve mit hozott az életembe.

(Bevezető: kíváncsiságból akartam kipróbálni mire is jók az okosórák, tavaly fogalmazódott meg a gondolat, ebayen leütöttem egy Pebble Steel-t, mert nekem ez a design tetszik egyedül az okosórák közül a mai napig)

Szerintem téves az a felszólalás az okosórákat ellenzők oldaláról, hogy ez hülyeség, miért jó, ha minden szar (értestés) a csuklómon is megjelenik. Én ennek pont az ellenkezőjét állítom. Amikor a zsebemben megrezzent a telefon (mindig némítva használtam), nem tudtam kiállni, hogy ki ne bányásszam, meg ne nézzem és fel ne oldjam és nyomkodjak kettőt. Viszont ezt már untam még úgy is, hogy erősen szűrtem a bejöbő értesítőket, de egy szint alá már nem tudtam lemenni.

Az óra elsősorban azt adta nekem, hogy egyetlen csuklómozdulattal látom az értesítést, és ha nem érdekel (az esetek 80%-ában nem érdekel) akkor máris elengedem. Lehet ez nem tűnik nagy dolognak, de én ezt az egy dolgot is már nagyon élvezem.

A másik dolog a telefonhívás. Őszintén szólva nem szeretek telefonálni, nem szerettem ha csörgött (pontosabban rezgett) a telefon, és agyaltam amíg előbányásztam, hogy ugyan ki az és mit akar. Az órával ez is megszűnt, azonnal látom ki hív (és ha nem fontos, akkor észrevétlenül ezt is el tudom engedni). Az óra óta a telefon nem csak némítva van, de a rezgést is kikapcsoltam.

Amit még nagyon élvezek, hogy a bevásárlólistát megírom a telefonon/tableten/gépen, a boltban pedig csak a csuklómon látom a tételeket és pipálgatok Csak mosolygok a telefonjukkal a kezükben egyensúlyozó, egy kézzel kocsit taszigáló tanácstalan faszikat.

Alkalmazások.  Kíváncsi voltam, mennyire van fejlesztőkkel belakva az ökoszisztéma. A fontosabb appok megvannak, de azért csalódtam. Ha azt mondom, hogy kb 3-4 havonta van egy AHA élményem egy probléma megoldására, akkor talán túloztam is. Nagy fájdalmam, hogy iOS-en nincs lehetőség az értesítések előre definiált akcióira az óráról. Például egy bejövő üzenetre (mindegy, hogy fb, hangouts, iMessage) nagyon kellene nekem egy 5 előre megadott listából történő válaszadás lehetősége, de ez az iOS korlátozásai miatt lehetetlen, és még alternatív megoldás sincs.

Health dolgokat is hozott. Az activity trackerből tudom (oké, tudtam eddig is, de már látom mennyire gáz vagyok), hogy lófaszt sem mozgok. Sokat kell inni, napi 2-3 liter vizet. Feleségem is ezzel nyaggat, “azért fáj a fejed, mert már megint nem ittál…” blablabla. Feltettem egy ivásra emlékeztető appot, ami a nap végén mutatja is, hogy mennyit ittam. Hát látom, hogy tényleg nem iszom, és gyakran csak azért iszom, hogy a nap végére telibb legyen a kis kijelzőn az üveg (meg persze azért mert figyelmeztet az óra).

Amit még szeretnék, de az én órámban még nem volt benne a mikrofon, az a diktálás. Nálam rengetegszer van, hogy eszembe jut valami, amit inboxba vagy todo listára kellene csak dobni, és el tudnám intézni 3 szóval. Utcán menet közben telefont előkapni és a megfelelő appba bepötyögni…. so 2014. A diktálást imádnám. Utcán sem állok neki a telefonon sms-t üzenetet pötyögni, bediktálom.

Jegyzőkönyv: 13 éves a blog.

Nem tudom meddig tart a kezdeti lelkesedés, de megint írok, kütyükről. Az első egy apróság, egy külső aksival egybeépített tok. Valami nem jó a telefonommal, megszoktuk már, hogy az okostelók egy napot sem bírnak, de az enyém olykor délután kettőkor kidől. Ezt vagy az óra okozza (Pebble, ez lesz a következő poszt), vagy egy beragadt app ami GPS-t használ, vagy nem tudom. A jelenség nem állandó, gyakran este 10-kor is még életben van, szóval nem hardverhibára gyanakszom.

10$-os kis gagyi semmiség, a szép vékony iPhone egy bumszli valami lesz tőle, de meglepetésemre tökéletesen teszi a dolgát, egyszer totál képes feltölteni, így megduplázva az élettartamot. 5 óra alatt lehet a tokot feltölteni, és ha lemerült a telefon vagy már nagyon közel a vég, akkor teszem bele és kb 2-3 óra alatt fel is töltődik. Az lesz a usecase, hogy a tokot feltöltve a táskában fogom hordani, illetve pecához eleve ebben lesz a teló, ott úgy is jó, ha van egy ilyen masszív védelem a parton. Kicsit amúgy researchöltöm a témában, aki komoly túrázó és több töltést akar a vadonban eszközölni, annak ez lenne a legjobb deal, a MediaMarktos vicceket felejtsétek el.

Eléggé ugar lett ez a site mostanában, már nem #yolo dolog blogot írni. De nej™ is nyomatja a blogolást, arra gondoltam én is elkezdek írogatni, mondjuk kütyükről?

Megnősültem.