Péntekrül

Lement az első hét otthon, péntek lévén gondoltam írok erről, de nincs igazából mit említenem. Csinálódtak a dolgok, tetszik ez az életforma, jogilag ki kéne fehéríteni.

Úgyhogy ezt hagyom is, írok inkább a péntek más megvilágításáról. Most hazajöttem, késői busszal, így alkalmam van megszemlélni, hogyan megy az élet fél Magyarország falvaiban péntek este. Tavaszodik mindenhol, tény. A lányok mennek a szomszéd faluba bulizni, csípő kivillan, fülben akkora karika van, hogy már a karjukat is átvethetnék rajta. A buszmegállókban is maradéktalanul gyülekeznek a fiatalok, bámulják a transzfer portékát. A távoli sötétben fatövébe hugyozó alakzat rajzolódik, a tavasz tehát tény.

A hajtás utánra pedig bepésztelem a Grúffacsor verset. (Évi szerintem az a titka, hogy lenne egy normál szövegezés, és bizonyos szavakat gy torzít el, hogy 1-2 betűt beleilleszt. A szemed megakad az értelmetlenségén, de az agyad felismeri az eredeti szót, így mégis érted miről van szó.)

Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, purrtak a zepén,
nyamlongott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.

“Kerüld a Gruffacsórt, fiam,
a foga tép, a karma metsz!
Ne járj, hol grémmadár csuhan
s a bőszhedt Gyilkanyessz!”

Kapta döfke kardját a smorc,
rég csűszte már a nyúf vadat -
megállt a vén plakány tövén
a tamtam-lomb alatt.

Állt felhergült eszmék között,
s ím Gruffacsór – a szeme láng -
hussongva és mortyogva jött
a kuszmadt fák iránt.

Egy! Kettő! Egy! Kettő! – csihant
a döfke penge nyisz-nyasza!
Metélte szét, kapta fejét
s diadalgott haza.

“Hát megölted a Gruffacsórt?
Keblemre, fürgeteg fiam!
Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!”
s csuklantott boldogan.

Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, purrtak a zepén,
nyamlongott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.

Hasonló írások

• Ami nem tetszik (#lion)
•  WWDC 2011
• Közel a harminc!™
• Öngól
• Ősz