Úgy tűnik, hogy a folytatások nagyon jövedelmezőek, hiszen már nem is tudom hanyadik film következő utáni részéről írunk. Szóval most a régi Predátor sorozat harmadik részét készítik el. A hírek szerint Sylvester Stallone is szerepelni fog az új epizódban.

Eddig nem akartam megírni ezt a bejegyzést, mert arra gondoltam, lehet, rajtam kívül nem érdekel senkit a következő “jelenség”. De tegnap éjszaka a “main stream” média (TV2, RTL Klub) is beszélt erről a Híradóban, úgyhogy innentől ez egy országot érintő kérdés :-)

Bizonyára nem lesznek sokan, akik azonnal tudják, kire kell gondolni, ha kimondom a Sacha Baron Cohan nevet. Ő egy angol humorista, aki évekkel ezelőtt egy mára hatalmas rajongótáborral rendelkező karakter, Ali G. kitalálásával ismertette meg nevét a világgal. Saját TV műsort szentelt a műmájer műrappernek Cohan, de a kezdeti nehézségeket óriási népszerűség követte. Az évek során aztán rájött Sacha barátunk, hogy egy karakterből nem élhet meg élete végéig, így hosszas gondolkodás után megalkotta Borat karakterét. Borat egy Kazahsztáni álriporter, aki bejárja egész Amerikát, hogy ott aztán nagyobbnál nagyobb galibákba keveredjen.

Ali G. nyomdokaira lépve Borat is kapott egy heti 30 perces TV Show-t a briteknél, s talán még jobban szívükbe zárták őt az emberek, mint elődjét, a szabadszájú rappert. Abban is követi Ali G-t, hogy mozifilm főszereplőjévé is vált. Hamarosan mozikba kerül a Borat: Az amerikai kultúra tanulmányozása Kazahsztán dicső népének okulására című alkotás, aminek díszbemutatójára Borat egy szekéren érkezett, amit asszonyok húztak, lovak helyett. A kazah kormány már többször is felszólította a humoristát, hogy hagyja abba országuk gyalázását, de ettől csak még nagyobb vihart kavarnak.
Személy szerint már nagyon várom, hogy láthassam Cohen újabb idiótaságait a mozivásznon. Addig meg itt van a jó öreg Ali G Inda House mozifilm.

Na ez most csak ilyen lapszéli megjegyzéskupac lesz. Az van ugyanis, hogy van bennem pár dolog, de megint ilyen tech jellegű cuccot nem akarok írni az új szerkesztőről, mert már nagyon száraz lesz itt a hangulat. Majd.

Aztán arról is írnék, hogy mennyire jó VELE, de én nem vagyok ennyire megnyílós.

Aztán lehetne arról is elmélkedni, hogy milyen új és érdekes dolgokat tanulok a suliban, de az megint uncsi techposzt lenne.

Meg arról is írnék szívesen, hogy vasárnap megnézed a tévékettőn a Ha eljő Joe Blacket, mert ez egy akkoranagyhatlamasjóságosjó film, hogy azt el sem képzeled, de ezt már egyszer régen még a hetes korszakban körülnyaltuk.

És végül azt is kifejthetném, hogy ma délben csináltam magamnak rántottát és kicsit sok lett bele az olaj, és most kicsit émelygek és olyan kekszek gurulnak itt összevissza, hogy azt már én is alig bírom elviselni. Na de mi nem megyünk át betontahó stílusba, szóval ez sem lesz.

Csak, hogy ne indítsak durván!

A kezdetektől imádom a Pannon GSM céget, a szolgáltatásait, az akcióit és igyekszem a lehető legjobban kihasználni is ezeket. Eddig nem nagyon tapasztaltam olyat, hogy valami nagyon negatív dolgot művelne a cég felhasználóival. Pár hónapja eMeM felvetette, hogy az ingyen wappal csak szívatják a jónépet, ekkor én még bizakodtam, hogy nem eget verő probléma ez, majd kijavítják a hibáikat.

DE!

A héten olyan dolgot tettek,ami szerintem nem megengedhető. Szerdán lett volna az SMS csomagom fordulónapja. Havi 3100 Ft-ért korlátlan szöveges üzenetet küldhetek. Nekem ez nagyon bevált szolgáltatás, használom már vagy másfél éve, eddig csupa pozitív tapasztalattal. Ám amikor szerdán levonták a 3100 Ft-ot, tíz perc múlva dobtak egy SMS-t, hogy megszűntették az SMS szolgáltatásomat. Gondoltam, hogy csak valami kósza, hibás üzenet lehetett ez, s nem foglakoztam vele. Ha már levonták a pénzt, csak nem lehet baj (gondoltam én, naívan). Küldözgetem bátran az SMS-eket, egyszer csak jön az üzi, hogy fél nap elteltével a kártyámon lévő 850 Ft-ból már csak 345 Ft maradt. Szemem kikerekedett, egyből hívom az ingyenes infovonalat (1220), ahol a fickó biztosított, péntek estére visszakapom a pénzem, ne aggódjak, adminisztrációs hiba történt. Most hívtam őket a mai napon harmadszor és mit mondott a csaj? Na mit? “Sajnálom, uram, de annyi ügyfelünket érte károsodás a rendszer hibája miatt, hogy a ma esti határidőt ki kell tolnunk legkésőbb október 6-ig!”

Október 6!

Basszus, az még egy hét. Na, hogy is van ez akkor? A Pannon rendszerének idiótasága miatt elszedik a pénzem és egy hétig nem tudom használni a mobilomat? Álljunk már meg egy percre ezen elmélkedni…

Boldog névnapot szeretnék kívánni

• az AE univerzum szülőatyjának,
• igaz barátomnak,
• a Kettőhuszonkettő design mágusának,
• a pécsi sör pusztítójának,
• az elvontság földi megtestesítőjének,
• a pixel betyárnak,
• a kisszállási rémnek,
• azaz eMeM-nek.

Ui.: Bár a naptár valamiért Mihály napot említ, úgy láttam.

Az úgy volt, hogy a minap az Évi azt a felelőtlen kijelentést tette, hogy este csinál nekünk palacsintát. Mi mondtuk, hogy jó. És az Évi gyártotta is szépen a palacsintákat. Mi pedig kvázi sorfolytonosan pusztítottuk. Jó volt, na. Szeretjük az Évit.

Úgy tűnik, hogy most megy ez a szerkesztő, aminek segítségével a bejegyzéseket a wordben megszokott módon és egyszerűséggel formázhatjuk. Szóval az előző két oktató írásom nem ér már semmit. A múltkor ez a cucc nem ment, most valahogyan megjavult. Lehet hogy vissza lesz térva a fapados módszerre, de most ezt tartom meg egy darabig. Tessék próbálgatni.

Az előző részben tárgyáltuk az alap dolgokat és a formázást is kibeszéltük. Most a képek vagy mellékletek feltöltéséről lesz szó.

Update: módosult a szerkesztő form, ezért már máshogyan kell csinálni mindent. Majd lesz egy leírás arról is.
Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

De most tényleg ám! Tök szar. Már egy hete fáj a torkom. A mandulám van megdagadva vagy mi, nemtom, nem voltam dokinál, mert más bajom nincs. Csak nagyok, és alig tudok nyelni. A hét közepén kicsit jobbult a dolog, de most megint nagyon szarul vagyok.
Ja, és még a könyököm mindíg fáj. Valaki lőjjön már le!

Ilyet még sosem csniáltam, szal most csak úgy elkezdek spontán írni. Fogalmam sincs mi lesz a vége, nincs koncepcióm. Csak úgy jönnek a szavak az ujjaimból. Spontán. Freestyle. Persze közben megfordul egy két gondolat a neurondzsungelben, de ezek a gondolatok gyengék és apróak, és a dzsungelben szörnyek élnek. A gondolatok elmenekülnek. Látom őket ahogyan futnak. Az egyik olyan mint egy “Hogyan írjunk bejegyzést – 2.rész” poszt. Mindegy. Elfutott.

Aztán a másiknak olyasmi alakja van, mint egy “Miért írunk ritkábban mostanság” kollázs, de ebben sincs meg a megfelelő enerdzsí, hogy érvényesüljön.

Igazából az van ám, hogy mostanság csak úgy sodródok. Alig jutok net elé, hétköznap a lapost sem piszkálom ilyen blogírás dolgokkal. És sajna a pixeleknek is nyugtuk van tőlem.

Most itthon vagyok végre, nincs mögöttem senki, nem szól hozzám senki. Végre megint hallom a hangokat a fejemben. Most ők beszélnek. Ilyenkor mindíg ők beszélnek.

A hangokat hanggal kell etetni. Finom lágy podcastokkal. Most épp a “Why the hell should I stay awake?” fordul kvázi rekurzívan önmagába. Csak ajánlani tudom. Linket most nem tok mondani hozzá, a cloneshiten a hatvannegyedik, na.

Kiégett az éjjelilámpám izzója. Ezt égi jelnek tekintem. Vége.