Egy évvel ezelőtt Budapesten ott voltunk az Irigy Hónaljmirigy 19. szülinapi buliján. Mivel nagyon tetszett, elhatároztuk, hogy az idei, jubileumi fellépésre is ellátogatunk. Tegnap este a Papp László Sportarénában rendezték meg a 20. születésnapi koncertet. Felvonatoztunk, elfoglaltuk a szállásunkat majd irány a csarnok.

Nem voltam még ott, hatalmas hely,  nagyon tetszett minden. Pici késéssel indult a koncert, de ennyi maximálisan belefér. Nagyjából 150 perces volt a mulatság, sok régi és pár új sláger is felcsendült. Sok átkötő jelenettel (amiket bátran el lehetett volna hagyni), sok poénnal.

Ami egy cseppet csalódás volt, hogy a műsor vázát képező jelenetek a tavalyi showból lettek átültetve, kicsit feltuningolták a jól ismert vicceket és így született meg a jubileumi műsor. Lehetett volna újítani, hisz megérdemelte volna ez a jeles esemény a nagyobb kreativitást. Sajnáltuk, hogy a régi dalokból kevés került be a repertoárba, de talán majd a 21. bulin erre is odafigyelnek. Mi, azt hiszem, ott leszünk jövőre is.

eMeM barátom és mindenki, aki valaha ide tévedt erre a kis site-ra! Nagyon kellemes ünnepeket Nektek!

van az a fless, hogy mi tortenik akkor ha a megallithatatlan ero talalkozik a megmozdithatatlan targgyal. illetve hogy letezik e ennek a dolognak a kombinacioja. mert a jozan esz elsore azt mondja hogy kulon kulon fennalhatnak de egyutt nem.
szerintem meg az van hogy ha a megallithatatlan ero talalkozik a megmozdithatatlan targgyal akkor a puszta fizika szerint a megallithatatlan ero atadja minden erejet a megmozdithatatlan targynak, es a targy megmozdul es megalljthatatlan ero lesz belole (az erobol pedig targy).

ha a kvantumfizika felol kozelitjuk meg akkor meg ez nem is ket kulon dolog hanem egyetlen egy dolognak ket vetulete attol fuggoen hogy honnan nezzuk. vagyis van valami ami egyben megallithatatlan ero is es masfelol meg megmozdithatatlan targy. es hogy minek latjuk az csak attol fugg hogy most mely tajdonsagat vizsgalom de egy adott idopillanatban mindket allapot lehetseges.

Talán az óvoda végén járhattam, mikor egy húsvéti locsolkodásból egy akkora csokitojással tértem haza, mint a fejem. Nem estem neki, túlmagasztaltam. Feltettem a szekrény tetejére, nézegettem, néha levettem, emelgettem…. érezni akartam a súlyát, érezni, hogy ez valami különleges, mással nem összehasonlítható. Nem ehettem meg csak úgy.

Aztán teltek az évek, de a különleges pillanat csak nem jött el… a tisztelet is megkopott a csokitojás iránt, inkább volt már csak porfogó, mint különlegesség. Aztán egy teljesen átlagos hétköznap levettem, kibontottam és megkóstoltam. Nem volt benne semmi különös. Csak az én fejemben volt különleges, attól volt semmi mással nem összehasonlítható, hogy én semmi mással összehasonlíthatóvá akartam tenni.

Ne kövess, és ami még fontosabb: ne hozz létre ideológiákat/bálványokat/eszméket… (mondom én, hahh)