A néni a kiskedvencét sétáltatja kezében egy zacskónyi kutyaszarral. Az eb boldogan futkos, majd amikor a néni a zacskónyi ürüléket a fűbe rejti, a jószág odaszalad, majd a fenekével testébe szippantja azt.

Én hátrafelé ballagok, mert az oly mókás. Kinyújtom a kezem és pöckölő mozdulatokkal magamhoz vonzok a földről egy leégett csikket. Beszívom a körülöttem gomolygó füstöt, majd a csikkbe fújván különös módon abból egy egész szál dekk kerekedik. A végéről a parazsat elrejtem az öngyújtóba és elteszem későbbi felhasználásra.

Péntek estével kezdődik a hét.

Nincs igazándiból rá szükségem, de olyan jó munkásember vagyok, azt hiszem megérdemelnék egy vasat.

Péntek hajnalban zenekarommal beszállunk a turnébuszba és irány Erdély. Sepsiszentgyörgyön idén is megrendezik a Szent György Napokat. Szombaton este 6-tól nagyjából 8-10.000 ember előtt lépünk majd színpadra. Ma beszéltünk a Magna Cum Laudés srácokkal, velük bulizunk majd péntek este egy nagyot. Várom ezt a kirándulást! Majd jön az élménybeszámoló.

Egy kedves barátom TDK dolgozatot készít a közgázon, és azzal keresett meg, hogy egy interjú során nem válaszolnék-e meg neki néhány kérdést az Apple-el kapcsolatban. Mivel a témát marketing szempontjából közelítette meg, ezért az alap kérdés természetesen az volt, hogy miért a Mac? Ezt én picit talán hosszasan válaszoltam meg (mivel a hangfelvételt le kell gépelnie ezért bocsi), és el-el kanyarodtam az alap felvetéstől, de azért talán sikerül megválaszolnom. Aztán ez a kérdés még egy darabik a fejemben volt, miszerint mi is lenne a legeslegrövidebb válaszom erre a kérdésre.

Elmondom. A döntés mellett kerestem pro és kontra érveket (nem az eszköz mellett). És arra jutottam, hogy ha találtam is egyetlen egy olyan írást miszerint valaki megbánta hogy áttért erre a rendszerre, akkor jutott 100 másik olyan vélemény, aki viszon ódákat zengett a termékről. Szóval az emberszar is jó lehet, tízezer légy nem tévedhet. Hát ezért.

Pont, befejeztem.

Milyen nehéz az önök élete?

Képzeljék el egy pillanatra, hogy egy hátizsák van a hátukon.

Érezzék a pántját a vállukon. Érzik már?

Most töltsék meg mindennel, ami az élethez tartozik.

Kezdjék a kisebb dolgokkal, amiket a polcon vagy a fiókban tartanak, mindenféle kis kacat.

Érezzék mindennek a súlyát.

Ezután jöhetnek a nagyobbak: ruhák, konyhai eszközök, lámpák, a TV…

Most már elég nehéz lehet a táska.

De menjünk tovább.

A kanapéjuk, az ágy, a konyhai asztal.

Tegyék be ezeket is.

Az autójuk, tegyék be azt is.

Az otthonuk, akár egy kastély vagy két-szobás garzonlakás.

Azt akarom, hogy legyen helye a táskában.

Most pedig kezdjenek el gyalogolni.

Elég nehézkes, nemde?

Pedig ezt csináljuk magunkkal a mindennapi életben is.

Annyit teszünk magunkra, hogy mozogni se tudunk. És ne felejtsék el… az élet mozgásból áll.

Most pedig, dobják a tûzre a hátizsákot.

Kihelyezett tudósítónk, @hyperati a helyszínről tolja a nettó kontentot:

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

[torolt bejegyzes]