Az elme harca

Érdekes cím. Azért írtam ezt, mert azt tudjuk, hogy minden a fejben dől el. Én is ezen szemlélet szerint próbálom alakítgatni dolgaimat. Kedden nagy kihívás elé néztem ezügyben. Kikaptuk a jelek pótzh eredményét. Az lett amire számítottam, bukta. Nem is ez a lényeg. Az ezt követő eseményeken van a hangsúly. Elöljáróban annyit, hogy ez a zh nagyon fontos lett volna. Minden tárgynál fontosabb hogy teljesítve legyen még ebben a félévben. Hát erre most nagyon kevés esélyem lett. Egy ilyen hírt elég nehezen és változatosan dolgoznak fel az emberek. Egy ilyen hír után az egész napod, sőt heted el van szarva. Pedig én nem omolhatok most össze, jön még pár húzós vizsga. Elmesélem mi történt azután, hogy kijöttem a tanár irodájából.

Mivel az Oszi is épp ment jegybeírásra, felkísértem. Amíg várt a sorára leültem netezni és youtube-on nézegettem videókat. Persze csak a monitort bámultam, fel sem fogtam mit látok. Mindeközben valami fura érzés keringet bennem. Valami vegyes, a dühnek, a félelemnek, és a kétségbeesésnek a keveréke. Olyan érzésem volt, hogy valamit szét kell hogy verjek. Vagy legalábbis kell valami amit elkezdek ütni. Nemtom miért. Nem konkrétan a tanárra voltam én dühös. Azt hiszem magamra leginkább. Mindegy. Mivel nem vagyok egy agrasszív fajta, ezért ez elmradt. Csak kicsit a liftajtót csapkodtam meg. Aztán amikor felértem a lakásba mindenek előtt nehogy baj legyen lehúztam egy feles jägert, meg gyújtottam egyet. És csak tovább törtem a fejem. Nem is törtem ekkor, inkább csak emésztettem magam. Legrosszabbat tettem, amit tehettem szerintem. Fejben próbáltam megoldani azt, amit nem értek meg. Ezután inkább lefeküdtem. Talán egy órát aludhattam. Azt kell mondjam segített kicsit. Az a szar önmarcgoló érzés átment valami másba. Valami olyasmibe, ami buzdított. Vagy az is lehet, hogy csak elkezdtem optimistán gondolkodni. Lesz egy utolsaó esély. Egyetlen egy dobás. Igaz ez mindennél nehezebb lesz, és nem lesz bent senki aki segítsen, de egy dobás még lesz. Ami megtörtént, azon már nem lehet változtatni. A jövőbe kell gondolkodni. Még bármi megtörténhet. Asszem erre mondják hogy a remény hal meg utoljára.
Ezzel az egésszel csak az a baj, hogy én minden problémámat így fejben próbálom megoldani. Ami bár okos dolog, de nem túl egézséges. Hiszen aki nem engedi ki a gőzt, nem tör össze néha egy-két dolgot, az egy idő után be fog kattanni. Asszem én már közel vagyok ehhez… a hangok is ezt súgják.