Egy ideológia bukása

Talán az óvoda végén járhattam, mikor egy húsvéti locsolkodásból egy akkora csokitojással tértem haza, mint a fejem. Nem estem neki, túlmagasztaltam. Feltettem a szekrény tetejére, nézegettem, néha levettem, emelgettem…. érezni akartam a súlyát, érezni, hogy ez valami különleges, mással nem összehasonlítható. Nem ehettem meg csak úgy.

Aztán teltek az évek, de a különleges pillanat csak nem jött el… a tisztelet is megkopott a csokitojás iránt, inkább volt már csak porfogó, mint különlegesség. Aztán egy teljesen átlagos hétköznap levettem, kibontottam és megkóstoltam. Nem volt benne semmi különös. Csak az én fejemben volt különleges, attól volt semmi mással nem összehasonlítható, hogy én semmi mással összehasonlíthatóvá akartam tenni.

Ne kövess, és ami még fontosabb: ne hozz létre ideológiákat/bálványokat/eszméket… (mondom én, hahh)