Fanboy alert!

Naszóval, egy nap gépnyomás után leírom a tapasztalatokat. Amint ígértem, nem fogom a nyálam verni ha nem kívánja meg a helyzet és nem indokolt. Ezt észre fogjátok venni. Merthogy:
•    elsőre a kijelző mérete túl kicsinek tűnik
•    a tápkábel vezetéke is nagyon távolkeleti feeleinget sugároz egy év használat után semmi gond nincs vele
•    macan nincs olyan fullscreen opciója az ablakoknak mint winen miután megszokod rájössz h ez ÍGY normális
•    annak ellenére, hogy itt is van CTRL billentyű, macen ennek alternatívája a CMD
•    a gép finom designjától csúnyán elüt az a berregés kattohás nyöszörgés, amit az optikai meghajtó mechanikája generál üzem közben
•    ha egy fájlon vagy egy mappán állsz és entert nyomsz, akkor az nem a megnyitás, hanem az átnevezés… 10 év win utén terralol így egy év osx használat után viszont ez az egyik legjobb funkció
Amikor a boltban szembesültem a kijelző méreteivel egy pillanatra meghűlt a vér az ereimben, és ijesztő rémképek karcolták elmémet. 13 szaros inch, ami ráadásul 16:10 ugyebár, tehát a magassága 2/3-a a réginek. Sőt ebből még a dock parasztvakítós mágnifikeres izgőmozgó hülyesége is elvesz kemény pixeleket (ki is kapcsoltam a g_cibe). De használat közben mégsem tűnik :annyira_ kicsinek, mint gondoltam, ha meg megszokja az ember, akkor nem érzékelhető _hátrány_ a régihez képest.

Viszont a mac user experience azért engem is csúnyán a földhöz ver, úgyhogy nyálverés helyett csak annyit mondanék egyenlőre, hogy MI A FASZRA VÁRTAM EDDIG?!?!?