Évivel 1-2 hetente csinálunk valamit. Most fánkot. A cél az lett volna, hogy most én csinálok mindent úgy, hogy ő diktálja, és legközelebb meg úgy csinálom, hogy ő csak nézi és ellenőrzi.
Eredmény: soha a büdös életbe nem fogok nekikezdeni egyedül fánkcsinálásnak. Segítek szívesen, de egedül?! Áhh!
Az én konyhai tudásom és prfizmusom kimerül abban, hogy a teába csak úgy érzésre teszem a cukrot, nem pedig számolgatom a kanalakat… érzni kell a korlátokat.
Bejegyzések // Kommentek.