Jo volt itt lenni nagyon. Nem a nemetek lettek a legjobb cimboraim, ezt be kell hogy valljam, de azert sok pozitiv csalodas ert a reszükröl is.

Viszont, es ez itt most a reklam helye: eljenek a csehek! Nyitottak, baratsagosak, finomakat föznek, es sokat is esznek, de meg többet isznak, minekutana meg inkabb baratsagosak lesznek, es innentöl ez mar egy ördögi kör…
Kedvencem a csehek krumplisalataja, több tonnat is megennek belöle egyszerre. Közös magyar-cseh szavakat is talaltunk: pohar es kabat; es a cukraszda is elegge hasonlo, de az nem ugyanolyan.
Nyaron irany Pilsen es Praga, ök meg jönnek majd kishazankba remelem.

u.i.: Összesen 16 napom maradt itt, jo volt, szep volt, eleg volt.

Liebe Grüße: Eva

• A lámpakapcsolók itt is, csakúgy, mit Olaszországban kb. derékmagasságban vannak, és ha a felső részét nyomod be, akkor kapcsolódik le – vagyis pont fordítva, mint nálunk.
• Rengeteg a meztelencsiga. Kb. 1 db/m2 – durva.
• A sofőrök hihetetlenül előzékenyek, kb. 5 m-re vagyok a zebrától, de már megállnak.
• Nagyon sok a magyar…vannak, akik turisták, vannak, akik itt dolgoznak, és élnek…és magyar csövesekkel is találkoztam már…
• Kevés a kövér ember. Én azt hittem, itt egy rakás lesz, mert ugye Würstchen, meg sör, de inkább több a túl sovány, mint a kövér.
• A szelektív hulladékgyűjtők fajtái: papír, műanyag, fehér üveg, zöld üveg, barna üveg, fém, bioszemét, háztartási maradék.
• Főleg csak egyenemberek vannak: mindenki trendiàezért mindenki egyforma. Csőnaci, dorkó, bőrkabi, sál, egyenszemüveg, egyenfrizura.
• A szabály az szabály: a piroson nem mennek át, akkor sem, ha 10 km-en belül egy lélek sincs. A bicajokon a lámpát még sötétedés előtt felkapcsolják.ÙÚ Pont fordítva, mint Olaszországban, ahol a szabály csak jótanács.
• Más az ostya a templomban.

Már többször voltam vásárolni, úgyhogy már tudok egy kis betekintést nyújtani az itteni viszonyokba.

Én, természetesen mindig és mindenből a legolcsóbbat veszem, a legolcsóbb boltokban. Értem ezalatt a Normát, meg a Penny-t, esetleg a Woolworth-t, meg a Tedi discountot, ahová normális német még csak be sem teszi a lábát ők kizárólag az Edekában, esetleg a Rewe-ben veszik a kaját, itt csakis a csóringer külföldiek vásárolnak, meg a társadalom alja…vagyis jelen esetben én. A Woolworth-t, meg a Tedi, ilyen 1€-s bolt-féleségek, az otthoni 100 ft-os bolt megfelelői, ahol 1 rakás bóvli, rossz minőségű, viszont olcsó dolgot lehet találni. Itt vettem magamnak többek közt párnát, noteszt, villanykörtét. A Norma pedig Penny-Lidl-style, kicsit talán rosszabb minőséggel, de még mindig ehető dolgokkal: a legolcsóbb tojás: 1,3€, fél kiló tészta: 0,4€, a hús (disznó) kilója 4-5€, ami az olaszországi legolcsóbb 7-8€-hoz képest király. A kenyér/zsemle drága, szóval szeletelt toast kenyeret és gyorsfagyasztott bucikat eszem. A WC-papír iszonyú drága, viszont a legsilányabb minőségű is 3 rétegű, annál rosszabbat egyszerűen nem lehet kapni. És van még ami drága (szerencsére): a chips. 1€ alatt abszolút nincs, szóval 1 zacsi kb 3-400 ft-nak felel meg. Mivel a legolcsóbb dolog a tészta, ezért tésztát eszem tésztával, éljen a szénhidrát, illetve néha lekváros kenyeret. A gyümölcsök ára végülis annyira nem vészes, kb 1€-ba kerül az alma, a banán és nektarin kilója is.

Ennyit mára. Liebe Grüße: Éva

Már 10 napja nem vagyok otthon. Lelki szemeim előtt megjelenik a pécsi lakás, ahol három fiú folytatja titkos üzelmeit, és éli ki magát, most, hogy végre nincs aki rájuk szóljon.

Elmondom mit látok még: sörös/boros/rövides poharak, pizzásdobozok, tányérok és evőeszközök sokaságát a szobában az asztalon, ugyanezt a konyhában és a mosogatóban. Jobb esetben tele van a szelektív szemétgyűjtőnk, mert senki se viszi le, rosszabb esetben nem is gyűjtik szelektíven a cuccokat. A kisszobában a szőnyeg szívszerelmem szennyes zoknijaival és alsógatyáival van borítva, a nagyszobában ugyanez, csak az öccse edzős-cuccaival. A tűzhely ragad a ráfolyt spagetti és/vagy chillisbab és/vagy paradicsomleves maradékaitól.

Hát igen…hiányzik a sweet home.
Liebe Grüße: Éva

Öt napja vagyok itt, mondom a benyomásaimat, kétségeimet, élményeimet:

1. Alig több, mint 50 000-en laknak itt, nem értem minek nekik ennyi templom (ha 25 nincs, akkor 1 se, bár szerintem 30-nál is több van).

2. Ma egész nap azon gondolkoztam, megéri-e beiratkozni az egyetemre 2 hónapra (csak hónap végén lehet, én meg 3 hónapra jöttem). A beíratkozási költség 42€, és igaz, hogy akkor olcsóbban ehetek a menzán…de két hónap alatt leeszek én 42€-t? Meg itthon is tudnék főzni. És igaz, hogy így nem kölcsönözhetek könyveket a (képen látható) könyvtárból, de helyben olvashatom őket…én meg ráérek a dolgom felől.

3. Én egyszerűen félek ettől a sok víztől. Gyanús nekem, hogy épp árvíz van, azért van 5 centire a járdától a Duna, 10 centire meg az Inn, de ez az egész akkor is félelmetes lenne, ha feleennyi víz lenne a mederben.

4. Egyszerűen elképesztő, hogy itt mennyire NEM lopnak az emberek! Biciklik szanaszét dobálva a parkban, bukósisakok, teli táskák, márkás kabátok szétdobálva a könyvtár előtt, folyékony szappan, papírtörlő, WC-papír a tök tiszta és INGYENES nyilvános WC-ben…kiakasztó.

5. Ja igen…hétfőn, azaz 3 napja bementem 1 bankba, hogy nyitnék 1 bankszámlát, a bankkártyám pedig ma, azaz 3 nappal később megérkezett.

6. Hihetetlenül hideg van a lakásban, ráadásul akkkkkora, hogy ezt télen tuti nem fogjuk tudni kifűteni.

Hát…ennyi lett volna dióhéjban.

Liebe Grüße:
É.

Pécs, erős szél: a lelkesedés még mindig tart. Linz, szitáló eső, de a lelkesedés még mindig tart. Passau, mindkettő egyszerre és mínusz 100 fok: de a LELKESEDÉS MÉG MINDIG TART ÉS PUNKTUM!
2 forró tea & 1 forró zuhany után legalábbis próbál még kitartani.

Még nem igazán sikerült felfognom, hogy egy hét múlva megint Istenhozzádot mondok kis országunknak. Valahogy nem készültem fel rá lelkileg. Pedig ez itt már a finish…Vasárnap indulok, és ha minden jól megy, aznap éjszaka már a Nibelungenstraße 2-ben alszom.

1-2 dolog (persze csakis mindenből a legszükségesebb) már megvan: Réka DVD, teák, kolbász, túlélő gyógyszercsomag, stb. Remélem kint sikerül internetet “csinálni”, és Misi – egykor szeretett, de a mekbúk-korszak óta megvetett és száműzött- laptopja sem fogja kilehelni a lelkét, és akkor majd mesélek, milyen ott az élet (na meg persze tudom nézni a sorozatomat is-ez is fontos). Passau elvileg egyébként pici és nagyon szép. Ennyit tudok, és ez már elég ahhoz, hogy megpróbáljak lelkesedni… :-)

Bár már a kutya sem emlékszik rá, de volt itt régen egy méltán népszerű sorozat “Dall’Italia” címmel.

Hát most Németországba megyek, Passauba, és ennek mintájára gondoltam lehetne egy “Aus Deutschland” sorozatot is indítani.

Igaz, Olaszország nagyobb szerelmem, és Passauba csak 3 hónapra megyek, azért lehet, hogy erről is lesz majd mit mesélni.
Most a szálláskeresés fázisában vagyok, a kolesz megint nem jött össze, és már rengeteg netes albihirdetésre válaszoltam, de ilyen rövid időre egyenlőre senki se akarja kiadni nekem a szobáját. Persze nem adom fel. Ha OK nektek ez az induló rovat, akkor lesz.

Liebe Grüße: Éva

Az összes Aus Deutchland poszt…