Furcsa fájó görcsszerű érzés fut végig a nyakam jobb oldalán. A koponyám hátsó részén is valami extrém zsibbadó fájdalom libabőrözi fel hajszálaimat. Átfordulok megint a másik oldalamra. Ennpluszegyedszer is átfordulok. Szerintem meg fogok bukni.
Vagy fel sem ébredek…
…ilyen szépen írtunk.
Néha csinálok mostanában olyat, hogy csak úgy bekattintok az archívumba, és tökre jó visszaolvasni a saját 1-2-3 éves írásaimat. Ezeken keresztül teljesen visszakerülök azokba az időkbe amikor írtam, majdnem ugyanazok az érzések kerítenek el, mint amiket az íráskor éreztem. Megint szerelmes vagyok, megint a vizsgáktól félek…
Tudom ez titeket nem érdekel de nekem nagyon fasza. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki még mindig nem kezdett el blogolni. Ezt a műfajt magadnak kell csinálni, én így gondolom.
Ha valaki még mindig értéket lát a mostanában nagyon ritkán előállított kontentben attól bocsi a silány minőségért.
Vajon hányszor írja le egy profi programozó a Hello World stringet?
Semennyivel sem töbször mint a nemprofi. A profik nem az első oldalon kezdik…
Nem szoktam posztokat copypastelni, de trn most rámutatott a lényegre:
Ha a közvetlen környezeted is ismeri a blogodat, búcsút inthetsz az őszinteségnek.
Aztán az első kommentelő, mandrake is jót szúrt:
Ha a közvetlen környezeted is ismeri a blogodat, és őszinte próbálsz lenni, akkor búcsút inthetsz a közvetlen környezetdnek
Most meg megyek mozibabe a közvetlen környezetem egy szeletével….
Bejegyzések // Kommentek.