Első nekifutásra nem sikerült, csak időpontot kaptam. Hétfő 13:35-re szólt az egy héttel korábban kiállított cetli, kíváncsi voltam valóban bejutok-e az említett időablak körül.

13:35 helyett kb 13:40-kor hívtak be, belefér. Sőt. Azt hittem jóval többet kell majd folysón ácsorogva tölteni, de igazándiból nem volt még semmi szopó egyik ügyintézés során sem, nem is annyira gáz a helyzet kéremszépen.

A helyszínen kellett mondani (MONDANI, hangosan, betűnként) egy felhasználó nevet és egy emailcímet. Előtte persze személyi igazolvány és lakcímkártya mutogatás volt. Aztán a bediktált felhasználónévről és email címről adtak egy papírt amit alá kellett írni. A megadott emailre került ezután egy aktivációs link egy aktivációs kóddal (az emailben az aktiváló kód a linkben GET-ben meg volt adva, az űrlapon mégis nekem kellett bebillentyűznöm…). Itt kellett megadni a véglegesen használni kívánt jelszót és kb ennyi volt a történet.

Azt már tudjuk, hogy elektronikusan is el lehet indítani vállalkozásunkat. Ehhez ügyfélkapu regisztrációra van szükség. Be kell menni az okmányirodába, a recepción mondani kell, hogy egy ilyen regisztrációra van szükségünk. A köz szolgája pedig ad egy időpontot, és elmondja, hogy személyi igazolvány, lakcímkártya és egy e-mail címre lesz majd szükségünk. Én jövő hétre kaptam időpontot…

Felkészült leszek, az e-mail címet előre kifogom nyomtatni és mikor kérdezi akkor a lapot odaadom, nem lenne jó semmi félregépelés.

Az utóbbi hónapokban folyamatosan ment a weblap gyártás, 2011 pedig még nagyobb lendülettel indult számomra (első munkahét végére 7 új megbízás + kisebb grafikai munkák). Már rég kiakarok lépni a “megoldjuk okosba” illetve a 3 soros semmit sem mondó megbízói szerződések témakörből, céget kell csinálni.

Arra gondoltam leblogolom a folyamatot, a végén pedig levonjuk a tanulságot seggszagú országban élünk-e vagy sem.