Jùnius 17. a nagy nap.
Kedvenc konditerembe jàrò, kèzilabdàs informatikusom 14-èn, szombaton kijön hozzàm, aztàn ha jò idő lesz, (=törtènik valami megmagyaràzhatatlan, ègi csoda, mert itt àllandòan esik) akkor elmegyünk a tengerre pancsikolni, meg napozni (egyenlőre mèg mindig Hòfehèrke vagyok ugyanis), romantikusan együtt ebèdelünk/vacsoràzunk a menzàn, telepakolom a tàskàkat, ès aztàn addio-magari non per sempre (remèlem nem örökre). Tessèk sajnàlni, mert szomorù vagyok, ès tessèk örülni a hazaèrkezèsemnek.
Hamarosan vège a szèp èletnek. Nemsokàra megyek haza.
Viszlàt semmittevès, viszlàt gyönyörű hegyek, csodaszèp utcàk, csodakedves emberek, fütyörèsző fèrfiak, csinos nők, goffri-ès kàvèillat, olasz fagyi, divatos napszemüvegek, viszlàt Vittoria, egyetlen ès legkedvesebb szobatàrsam, spenòtos ricottàs tortellini, pizzàk, tèsztàk, tengeri herkentyűk. És viszlàt legùjabb szerelmem: Siena.
Nem akarok hazamenni.
u.i.: Életcèl number 4:hazamenni, rövid ùton milliàrdossà vàlni, aztàn visszajönni ès egy kis villàba költözni a toszkàn hegyek kozè.
u.u.i.: A kèpen legùjabb szerelmemmel, Sienàval vagyok làthatò.
Màr jò règen nem ìrtam semmit, szòval most akkor egy ilyen rögtönzött "èlmèny"-beszàmolò a nem lètezo èlmènyeimről.
Először is, pènzt keresek. Könnyű a melò, minden hèten egyszer elmegyek egy ismeretlen fèrfi lakàsàra ès kedèlyesen eltöltunk együtt 1-2 òràt, aztàn ad egy kis pènzt, èn meg hazamegyek. Na jò…szòval ez a fèrfi Magyarorszàgbòl(!), azon belül is 1956-bòl ìrja a szakdogàjàt, ès èn segìtek neki anyagot gyűjteni, meg fordìtani, ami tök jò, mert ez felèr nekem egy olasz különòràval, ès mèg fizetnek is èrte.
Tùl vagyok az első 2 vizsgàmon, de csak az egyikről tudok eredmènyt eddig: "discreto" vagyis valahol a hàrmas alatt, de jòval a kettes fölött.
Itt elèggè jò az idő, engem nagyon èget a nap, ès virìtok a sok kreol csaj között, el is neveztem magam Hòfehèrkènek. Vettem magamnak 20 faktoros naptejet ès elmentem napozni a parkba, de elèg kellemetlen ùgy nyugton feküdni, hogy minden percben beszòl valaki, vagy füttyög, vagy megkèrdi, hogy nagyon melegem van-e.
Màr csak percek kèrdèse (több ezer perc termèszetesen) ès megyek haza, mindenki fèljen ès örüljön, kire melyik vonatkozik, azt mindenki döntse el.
Pròbàlok ellesni minèl több ètelkülönlegessèget, hogy otthon el tudjam kàpràztatni az èhező èlettàrsaimat, de hàt az olasz konyha csak a tèsztàra, meg az olìvaolajra èpül, szòval elèg nehèz brillìrozni.
Màr vàrom, hogy hazamenjek, de azèrt itt is jò, kezdenek kinyìlni a viràgok, kezd baràtsàgos lenni a vàros.
Nem tudtam kintről írni mert csak, ez majd kiderül jól. sténként jegyzeteltem viszont, azt most jól bepésztelem ide, és a végén még színes ábárk is vannak…
Hajnaban megérkeztünk amúgy, csak mivel azért nem áll meg az élet ha a gép késik khmm. 5-6 órát és ugyebár korán reggel gyárlátogatás, szóval most eléggé szét vagyok csúszva. Beszamoló majd holnap vagy azután.
Oszi után én is belepiszkítok külföldi tudósítónk rovatába. Drága Évinket meglátogatjuk Firenzében, és vendégszeretetét élvezzük. Évi precíz csaj, készült programokkal is. A helyszínek jól hangzanak, bár én egyikről sem tudok semmit, de biztosan jó lesz.
Ha minden igaz, akkor majd tudunk live jelenteni kintről is, de ha mégsem, akkor majd utólag beszámolok milyen volt.
Most este bgyűjtöttük az Évi barátnői üdvözletét, itt jegyezném meg, hogy jó volt végre kimozdulni a szürke hétköznapokból és meginni egy valamit 3 helyes leányzó társaságában.
A Firenzei dóm vagy Cattedrale di Santa Maria del Fiore: 169 méterhosszú, 104 méter széles, kupolája a lanternával 107 méteres, ezzel a világnegyedik legnagyobb temploma.
A Campanile: 84,7 méter magas, gótikus harangtorony. Ponte Vecchio (vagy Öreg híd) az Arno flyón átvezetőhíd. A világ ismertebb hídjai között szerepel neve. A 14. században épült, jellegzetességei a fecskefészekként oldalaihoz épített kis műhelyek, ahol ötvösök, aranyművesek dolgoztak és dolgoznak ma is.
Palazzo Vecchio: ma a Városháza (gòtikus)
A Pitti-palota (Palazzo Pitti) olasz reneszánsz emlékmű Firenze történelmi központjában, mely 1982 óta az UNESCO Világörökség része. Belsejèben talàlhatò többek közt a Pitti Képtár:
A körülbelül 500 darabból álló kollekció egyike Olaszország legértékesebb ilyen jellegű gyűjteményeinek. Királyi lakosztályok, Modern Művészetek Múzeuma, Ruhamúzeum, Ezüstmúzeum, Kocsimúzeum.
Kertje a Giardino di Boboli (Boboli kert – fotó2, fotó4).
Nèhàny csoda az Uffizi kèptàrbòl, amiket talàn ti is ismertek: Botticelli Vènusza ès Tavasza, Caravaggio Bachus-a, ès da Vinci Angyali üdvözlete.
No meg ugye Michelangelo alkotàsa, Dàvid, ami/aki sokkal szebb èlőben, mint gondolnàtok.
Én írok most a évi helyett az ottani munkakereséseiről.
Mivel nem lesz elég az ösztöndíja az ottani kint tartózkodásra, ezért kénytelen vmi munkát keresni, de ez nem is olyan egyszerű. Hiába tud olaszul, hiába vállalna el bármijen szar melót (takarítás, mosogatás…), egyszerüen nem kap. Szerintem itthon azért könnyebb munkát találni, mert ha vki akar dolgozni (bármit), akkor az talál is. Több bárban, kávázóban, pizzériában, sőt még egy színházba is próbálkozott és mindenhol ugyanaz a válasz:
"jelenleg nem kell senki"
És az ottani lakótársai se tudnak segíteni neki, pedig ők ott élnek, dolgoznak.
Angliában jóval könnyebb munkát találni, még kisebb városban is, főleg ha az ember beszél angolul. Firenze pedig nem kis város.
Szerintetek az unión belül máshol is (kivéve anglia) ilyen nehéz munkát kapni, még akkor is ha az ember beszéli a nyelvet?
Bejegyzések // Kommentek.