Tudásra törpe, vakságra nagy.

Az ember a törzsfejlődési útvonal egy olyan állomása, amit az különböztet meg az előtte lévő állapotoktól, hogy rendelkezik egy olyan szellemmel, amely képes a testét alkotó “gép” utasításait felülbírálni. Képes döntéseket hozni, melyeknek ismeri és belátja a következményeit.

Ez csak egy bizonyos fokig működik, mert a testét alkotó “gép” bizonyos parancsait a szellem nem tudja kontrollálni, engedelmeskednie kell.

Az Embert a kémia tartja a törzsfejlődése útján. A racionalitásokra törekvő szellem nem tud felülemelkedni a parancsokon, legyen az bármi, amit a “gép” utasít/megkövetel. A parancsokat kategorizálhatjuk sokféleképpen, van amit szerelemnek hívnak, de van amit egyszerűen csak függőségnek. A “gépnek” szüksége van bizonyos kémiai elemekre amikből építkezik.

Ha ez a függőség megszűnne és a szellem képes lenne a “gép” nélkül működni, pusztán racionálisan döntéseket hozni, akkor elhagyná a törzsfejlődés megszokott útvonalát. Nem előre vagy hátra lépne, hanem inkább az útra merőlegesen, egy újabb útvonalat kezdve ezzel, és már másnak kellene nevezni, nem Embernek.

Akit érdekel a kémiai anyagoknak a racionális utasításokra gyakorolt hatása, az nézze meg Pesty László: Budapes, végállomás című dokumentumfilmjét.

Kíváncsi vagyok a Ti véleméynetekre is.