Régebben már agyaltam azon, hogy ma a weben vajon terméket érdemes-e készíteni, vagy inkább szolgáltatást kell fejleszteni.
Annó a szolgáltatásra tettem a voksom. Ma már picit árnyaltabban látom a kérdést, de tény, hogy a “csak csináljunk egy weboldalt” gondolkodás már kevés.
Jelenleg azt mondanám, hogy ha van egy termék ötletünk, akkor alakítsuk azt át szolgáltatás modellé, de ne publikáljunk addig semmit, amíg a szolgáltatásra épülő eredetei termékünket nem készítettük el. Ez után pedig megjelenhetünk az adott termékkel (jobban is marketingelhető), valamint egyből kapcsolni tudjuk hozzá a különböző szolgáltatás modelleket.
Konkrét példát is tudok mondani a garázsból…igen, az ügyeletespatika.com.
Az alapötlet egy alkalmazás (most mindegy, hogy natív vagy webapp) elkészítése volt, ami megmutatja egy adott városban mely gyógyszertár ügyeletes. Ezt már tudjátok. Az új felfogásmóddal ezt kibővítettük, és létrehoztam a patikaadatokat kiszolgáló API-kat (szolgáltatások), és ezekre épül az ugyeletespatika.com, mint egy termék. Szintén ezekre az API-kra épül a weboldalakba ágyazható modul… és még van néhány ötlet…
Tehát a kiinduló pontban lévő ügyeletespatika app már csak egy funkció a sok közül. Igen, ugyanarról a dologrol több bőr lehúzása, de nem ez hajtja a világot?
Szóval jelenleg van
Nem szoktam fogadalmakat tenni, de a szakmai csapásírányt be szoktam lőni magamnak. Az út során tudni kell, hogy a kereszteződésekben merre fordulj és ezt nem a tábla előtt állva kell kitalálni, hanem amikor megérkezel egyből tudni kell merre kanyarodj.
Szóval jövőre meg kell jelenni egy natív alkalmazással az App Storeban!
Nagy dilemma ez kérem. Mit csináljunk a weben? Terméket vagy szolgáltatást? Nem egyértelmű szerintem, mindkettőben van lehetőség, mindkettőnek vannak nehézségei.
Terméket talán picit egyszerűbb, mármint a weben a kis terméket is el lehet adni, de a kis szolgáltatás nem él meg.
A webdesign alapesetben termék, úgy gondolom. Ebben van is némi tapasztalatom. Jelenleg azonban azt érzem, hogy a jövő a szolgáltatásban van, egy picit ezért ebbe az irányba állítom a kormányt…
…de legalább a saját káoszom!
– De érted, de hogyha az ember vesz egy táskát, akkor hajlamos azt gondolni, hogy egy életre van egy táskája és történjen bármi, a táska dolgot letudta. Összegyűjtöttem mindent, de tényleg, volt egy jó kis táskám, egy tisztességes táskám. Már majdnem, majdnem kész voltam.
A fényév mintájára bevezetném a twitterút SI mértékegységet is. Egy twitterút jelenti azt a távolságot, amit egy átlagos felnőtt megtesz séta közben, mialatt visszaolvas egy napnyi feedet. Nálam albi-Jókai tér az fél twitterút.
Kapcsolódó fontos információ: 1 twitterút kb 4% iPhone 3GS aksiidő.
Néhány hónapja felállítottam magamnak egy szabályt. Ha bármilyen webes dologgal kapcsolatos ötletem támad, azt azonnal feljegyzem a wunderlistbe.
A wunderlist egy todo kezelő program, ezt használom a laptopon és a telefonon is, szinkronban vannak, nagyon könnyen és gyorsan tudok projekteket és taskokat menedzselni vele, imádom használni.
Korábban is voltak folyamatosan ötleteim, de mindig csak megmaradtak “na majd ezt meg azt megcsinálom valamikor mert milyen jó poén” dolognak. Ismerős a szitu?
Amint elhatároztam, hogy ezeket az ötleteket rögzítem abba a programba, amiben az éles teendők is vannak, máris lendültek a dolgok.
Wunderlist disclaimer: nálam minden projekt egy lista, és a projekthez kapcsolódó munkafolyamatok a taskok. Na itt a projektek (listák) közt van egy “ötletek” elnevezésű listaelem, és ez alá vannak egyszerű nem dátumhoz kötött taskok létrehozva.
A következő szabály az volt, hogy ezeket az “ötlet taskokat” kb havonta átnézem, és kiválasztok egyet, amit ezután EGYETLEN kattintással átmozgatok, és igazi ÉLES projektté alakítom, ezáltal megjelenik dátumhoz kapcsolva mint ELVÉGZENDŐ teendő. Ezután már ottt van a késztetés, hogy igen ezt meg kell valósítani, ki kell pipálni.
És a dolog baszki működik, az utóbbi időben tényleg foghatóvá váltak kb 2 havonta olyan dolgok, amik mondjuk a pirosnál állva villantak be, 5 másodperc alatt felírtam, aztán már mentem is tovább a dolgomra. És most teljesen mindegy, hogy egy összetettebb kocsmatúra webappról, chuck norris generátorrol vagy valami teljesen bődületes, 1-2 munkaórás baromságról van szó.
És emberek, a cső be van tárazva… Stay Hungry. Stay Foolish!
Időzített bejegyzés a múltból.
A tökéletesség hajszolása egy véget nem érő ciklus, exception nélkül. Bele kell törődni, hogy a világ nem tökéletes. Egy év nem pont egy év, és egy másodperc sem tart mindig egy egész másodpercig.
Az univerzum mozgatója a tökéletlenség, ez a tökéletlenség mozgatja el a dolgokat A pontból B pontba.
Ha szemet hunysz a hiányzó 1%-on, akkor talán boldog ember maradhatsz.
Kudarc-e az, ha több órányi fejlesztés eredményét (ami egy nem működő alkalmazás) másnap hideg fejjel töröljük?
Nem az. Ezt sokan nem értik meg, és amikor elkezdenek programozni és jön a sok így sem megy… úgy sem megy…. amúgy sem működik dolog, akkor 1-2 hét után feladják, mondván nem megy nekik a programozás, nem értik, és különben is. Pedig a fejlesztés pontosan erről szól. Adott egy nagy zsák, ez a probléma. És a zsák tele van kis labdákkal, mik közül csak egyetlen egy oldja meg a problémát. És a fejlesztési folyamat a labdák kiszedegetéséből áll.
Na most kudarc-e ha már kivettünk 100 labdát, de még mindig nem ürült ki a zsák? Na ugye hogy nem az, hiszen már 100 labdával közelebb kerültünk a kiürítéshez, csupán türelem és kitartás kell, hogy az összeset kiszedjük.
Az utcán kézben tartott hangosan zenét játszó mobiltelefon tökéletes evolúciós marker. Egyértelműen jelzi, hogy az így viselkedő egyed sérült, fajtájának silány példánya.
Mindazonáltal kiváló szelektorok is, miszerint azon nőstény egyedek, akik ilyen hímeket választanak maguknak szintén problémákkal küzdhetnek, fajfenntartásra alkalmatlanok, elkerülendőek.
Bejegyzések // Kommentek.