Mindenki rohan. Mindent egységnyi időablakokba próbál bezsúfolni. Minden előre beállított és időzített. Mindig ugyanakkor ugrik fel a mac sleepből és zendít rá egy ébresztő iTunes elemre. A TV mindig ugyanakkor kezd el visszaszámolni. A gyárban ugyanakkor pattan fel az outlook, és ugyanakkor köszön el a Vista. Ugyanakkor kezdi el a mikró melegíteni az ebédet, és a mosogató is ugyanakkor kapja meg a betevőjét.

Minden nap ugyanakkor és ugyanabban az egységnyi méretű időszeletben csapod be magad, hogy most a szabadidődet töltöd.

És egy előre nem tervezett időben mindezt megunod, és arra gondolsz inkább kezdeni kellene mindent a nulláról.

Mert a szar dolgokat megjavítja, a jókat meg elbassza.