Egyszer próbáld ki azt, hogy a szokásos kontenten kívül szúrsz még bele ananászt, cukrot meg őrölt erős paprikát.

Az megvan, hogy Pécsen feltűnően sok a gyrosos? Már-már zavaróan sok. Ma megejtettünk egy teljesen normál árkád-elefántos ház-korház tér-szliven vonalon történő tripet, és esküszöm, hogy 8-9 gyrosost számoltam. Könyörgöm, egyetlen kis kínaist valahova… lécci!

Akkor most jöjjön gasztronómiai rovatunk újabb eleme. eMeM pogácsával fánkkal (szerk: m) nyomul, mi pedig pizzát készítettünk a mai napon. 3 nagy tepsivel sült meg a finom olasz étel. Készítettünk sonkás-gombás-sajtos pizzát, tenger gyümölcse is került az egyikre, van, amelyiken csípős paprika és tarja várja az éhes szájakat. Egy szóval, mindenféle rákerült a pizzákra, amit csak el lehet képzelni. Még nem kóstoltuk, most sültek ki, de néhány perc múlva megízleljük, mit is sikerült összehozni. Természetesen a tészta sem bolti, az is itt készült a konyhában. Ki mit eszik a hétvégén közületek?

Na a múltkori fánkos sztorival magas volt a léc, d mint kiderül, fánkból sokféle van. Van egyszerűbb és összetettebb. Múltkor a professional editiont léptük meg, most nekimentem a talán legegyszerűbbnek.

Hozzávalók

• 30 dkg liszt
• 2 joghurt (mondjuk valamilyen gyümölcsös)
• 2 tojás
• bátorság
• 1 sütőpor
• csipet só
• 2 db ellenőrzést végző női szempár

Elkészítés

A lisztet és a sütőport összekeverjük. Beleütjük a 2 tojást, csipet só, 2 joghurt, majd ezeket késszel összemarcingoljuk addig, amíg nem kapunk egyetlen gusztustalan állagú masszát. Ezután forró olajba kb pinponglabda nagyságú darabokat dobálunk, és figyelünk rá, hogy ne égjen meg (fél perc/fánk kb). A tésztából az egyes darabokat a legegyszerűbb vizes kanállal kiszedni. Két kiszedés közt mársd a kanalat egy bögre vízbe.

Évivel 1-2 hetente csinálunk valamit. Most fánkot. A cél az lett volna, hogy most én csinálok mindent úgy, hogy ő diktálja, és legközelebb meg úgy csinálom, hogy ő csak nézi és ellenőrzi.

Eredmény: soha a büdös életbe nem fogok nekikezdeni egyedül fánkcsinálásnak. Segítek szívesen, de egedül?! Áhh!

Az én konyhai tudásom és prfizmusom kimerül abban, hogy a teába csak úgy érzésre teszem a cukrot, nem pedig számolgatom a kanalakat… érzni kell a korlátokat.