Valami miatt mindig lemaradok a rendes adásról és youtubeon követem az eseményeket. Szerda van, vége a hétnek, sörözünk, és valahogy megvan az est két poénja:
– Minél nagobb a gumicsizma, annál nagyobb a riszpekt!
– Ne kötekedjél, mert 180 centiig lábbal pofozok.
Ez az írás már érlelődik bennem egy ideje, mert már a második hét volt hogy egy régi ótvar szar busz jött a szeged-pécs fedőnév alatt, amin ráadásul álltam is végig. De most hazafelé is állnom kellett. Sőt a busz annyira tele volt, hogy én ilyet még csak nem is láttam.
Kezdődött az egész már a felszállással. Szépen beteszem a táskámat, azután sorbaállok. Látom ám, hogy a nénike odabattyog maga kis szekerével, majd kiveszi az én cumómat, beteszi az övét és az enyémet meg kint hagyja. Akkora de akkora kedvem lett volna belerúgni a vén hülye fejébe, hogy csak na. Hogyan lehet valaki ennyire gyépés?! Aztán látom már, hogy itt ülni már nem kell, nem is erőlködtem annyira. Bezzeg a kis csicska középsulis ribancok. Azok úgy nyomultak, mintha ingyérgumit osztogattak volna. Persze megvolt a szokásos képlet is, nagy dakota család, egy asszony előremegy a pár hónapos gyerekkel és megveszi a többinek a jegyet. Persze a sofőrrel lenyomnak egy kis szókaratét, hogy most akkor hányam meg ki merre hány méter. Aztán meg amikor már megálltál az ülések között jönnek, hogy akkor most ő hátramenne meg ilyesmik. Persze a legjobb állóhelyen (hátsó ajtó környéke) ott figyel a dakota család babakocsija.
Oké elindulunk. Mellettem egy totál flúgos gyerek áll. Magas vékony, szemüveges, kócos fogú, hosszú vörös haj, fekete ruha meg valami punk póló. Kezében az összes cucca. Mondom neki nemlehetne-e egymásra tenni a táskáit vagy valami, mert ez így nem valami nájsz. Motyog valamit, kicsit szöszöl, aztán ugyan úgy marad. Na szép, gondoltam magamban és mivel feleslegesen nem tépem a pofám, a balfasz alakok szelekcióját pedig szeretem felgyorsítani, így a következő kanyarban „véletlenül” megbotlottam és a könyökömmel egészen „véletlenül” a srác veséjét találtam el. Persze rögtön „udvariasan” elnézést kértem. Hirtelen egyből el tudta tenni a táskáját, meg arrébb is ment, szóval teljesen jó lett a szitu. A csávóról még annyit, hogy vitte magával a kis tesicuccát is, amit egy tesco reklámtáskában tárolt. Nos a tesco reklámtáskák nem éppen hermetikus záróképességükről híresek asszem, szóval gondoljátok milyen király volt. Ja, a dakota mama, közben jobbnak látta megszoptatni a kis ordító dakotabébit.
Volt még a környékben két darab hungarista punk fickó is. Na ők tök fő fejek voltak például. Megbuherálták a tetőn lévő szellőzőt, és kinyitották, meg az ablakokat is kifeszítették, szóval legalább nem kellett megdögleni a melegtől meg a szagoktól.
Furcsa milijő a kocsma. Mindig fura érzéssel tölt el, ha bemegyek egybe. Körülnézek, és az ott lévő embereket egyből be tudom kategorizálni. Csak ránézek, és jó jellemrajzot tudok az adott egyénről mondani. Majdnem mint Dr. Haus.
Szóval a kocsmába járók nagyon is jól elkülöníthető embertípusok. Kasztok, ha úgy tettszik.
Az egyik legmeghatározóbb a “falu bikája” típus. Ez a kedvencem. Nem lehet nem észrevenni ha belép egy egységbe. Láncdohányos picit általában, szóval az ajtó előtt elpöcköli a csikket, de belépve máris gyújt egy újat. Ezután sárkányhangján valami vicceset köszön, mondjuk a “heló szia szevasz, van nálatok terasz? hö-hö” klasszikussal indít. Ránézésre kicsit primitívnek tűnhet, de a kép csalóka, hiszen Ő ugyebár mindenkit ismer a bent lévők közül, így aztán 3-4 emberrel kezd paralell beszélgetni, ami hát nem kis teljesítmény. Ráadásul ezt is úgy teszi, hogy közben olyan emberekhez megy lekezelni, akikkel éppen nem folytat tárgyalásokat. A rituális üdvözlés után generáltat magának a pultossal egy pofa sört, szigorúan a legolcsóbbat. Ha ödajön hozzám viccesen izomból hátbavág. Ha netán csajjal vagyok, akkor tuti hogy be is éget valamivel.
És akkor itt a második típus, aki havonta max egyszer jelenik meg a szent helyen. Ez a fajta az, aki továbbtanult. Főiskolás vagy egyetemista. Félóránként megkérdezi tőle valaki, hogy “na, mi a helyzet a nagyvárosban?”, meghogy “na, megszoktad már?”. Azt valahogy elfelejtik hogy már 3 éve oda járok, és már lassan végeznem kéne. Ez a típus azt csinálja, hogy az ilyen élményeti a blogjában teszi közzé… (elpirul)
Aztán van még az játékosfajta, aki az adott egységben találhato csocsó, darts, biliard ésatöbb verhetetlen és megszállott bajnoka. Nekik saját eszközük van a “sport” űzéséhez. A dartsosok saját nyilakat hoznak mert az ottlévők azok szarok (az övék meg tescós), a biliárdosok saját dákót, a csocsósok meg olyan szalagizét. Legmeghatározóbb jellemzőjük, hogy tudnak valami olyan trükköt, amit más nem. Ezt kábé öt percenkénk ismételgetik is. A dartsosok furán dobnak, a biliárdosok furán teszik fel a golyókat (az uccsót a helyükre ugrattják, vagy mi). A csócsójátokosok meg sosem egyszerűen ellövik a labdát, hanem cselezgetnek, meg figuráznak, és ha hozzájuk kerül a golyó, akkor tuti pár percig elbohóckodnak vele.
Aztán ott vannak még azok a kocsmabútor típusok. Minimum középkorúak, az alkoholizmus reklámfeilratként vörösre festi arcukat. Mindig ugyanott ülnek és mindig ugyanzt isszák. Az a vicces, hogy mindig csak egy percre ugranak be, mert sietnek valahova vagy valami baromi fontos dolguk van és éppen csak egy laz fröccsöt tolnak be. Aztán az egyből rendszerint 2 liter lesz meg vagy 4-5 óra.
Magadra ismertél?
Szeretem a jó standup comedy-ket (kár hogy nincs jó magyar megfelelője). Az tettszik bennük, hogy anélkül tud szórakoztató lenni, hogy az előadó bármilyen kelléket vagy jelmezt használna. Kiáll és mondja és nevetek. És az is tettszik, hogy olyan életszerű. Ugyan azt mondja el, amit én is minden nap átélek a faluban, helyi járaton, orvosi váróban, stb, de mégis az ő szájából olyan vicces. Arra gondoltam, hogy kipróbálom magam. Felbuzdultam a multkori szegedi színházi szereplésem alkalmával, és én is standupra adom a fejem. Pontosabban szólva csak írásra. A téma a lábam előtt hever, szokták mondani. Holnap jön egy kis körkép a kocsmakultúráról.
Bejegyzések // Kommentek.