Még nem igazán sikerült felfognom, hogy egy hét múlva megint Istenhozzádot mondok kis országunknak. Valahogy nem készültem fel rá lelkileg. Pedig ez itt már a finish…Vasárnap indulok, és ha minden jól megy, aznap éjszaka már a Nibelungenstraße 2-ben alszom.
1-2 dolog (persze csakis mindenből a legszükségesebb) már megvan: Réka DVD, teák, kolbász, túlélő gyógyszercsomag, stb. Remélem kint sikerül internetet “csinálni”, és Misi – egykor szeretett, de a mekbúk-korszak óta megvetett és száműzött- laptopja sem fogja kilehelni a lelkét, és akkor majd mesélek, milyen ott az élet (na meg persze tudom nézni a sorozatomat is-ez is fontos). Passau elvileg egyébként pici és nagyon szép. Ennyit tudok, és ez már elég ahhoz, hogy megpróbáljak lelkesedni… :-)
a visszaszámlálás végén majd lehetne úgy, hogy 3..2…1….0,9…0,8….0,7…….0,79….0,78…..0,77……….. ?
Bejegyzések // Kommentek.