Korszakalkotó élményorgia

Írtam már az Avatarról? Azt hiszem, még nem. Sablonos véleményformálás következik, de nem tehetek róla, nem tudok másképp írni erről a csodáról. Még december végén volt részem ebben az utánozhatatlan élményben. Kollégáimmal átutaztunk Szegedre, hogy megnézzük, mi is az a film, amitől elájul az egész világ. Most már tudjuk, joggal kapja a pozitív elismeréseket minden kritikustól.

Ez az az alkotás, amit nem szabad letölteni, kamerás vackokkal szórakozni, hanem össze kell kuporgatni azt az 1300 forintocskát és beülni három órára az egyik plázamozi nagytermébe. Kapsz egy 3D szemüveget (de nem azt a gagyi piros-kéket), hanem egy minőségi, nem színezett lencséjű cuccot. A film története valóban egy B kategóriás indiánmozi szintjét üti meg, de ettől ide nem is kell több. A látvány a lényeg, semmi más.

Hiába tudod, hogy sárkányok , meg mindenféle kék színű lények nem léteznek, egyszerűen nem tudsz elvonatkoztatni a látványtól. Az animáció kifogástalan minőségét mutatja, hogy (talán a filmtörténelemben először) nem tudod megkülönböztetni, mi az igazi, létező felvétel és mi az utángyártott CGI.
Komolyan mondom, tessék időt és egy kis pénzt rászánni, mert ezt otthon, TV előtt nem lehet átélni!!!