Annyira égőnek tartom, hogy pár köztér újraburkolásában kimerül egy város kulturálissá tétele. Persze túlzok, de ez látszik csak.
Szóval Évivel elhatároztuk Évi elhatározta és engem belerángatott, hogy jelentkezzünk önkéntesnek. Ha pécsi vagy, gyere te is!
Amint említettem csinálok egy ilyen sorozatot. A következő állomás a Paulus Café itt Pécsen. Van saját wifi (nincsen saját wifi (igazgatói intő, egyes, leülhet!!!), amit elkaptam az valaki másé volt és fél óra után eltűnt így leestem a netről) és kellemes terasz. Az árak türhetőek. Csodálatos napsütés, capuccinó, és némi pixeltalicskázás. Pontosabban szólva nem kreatív munka, csak finomhangolás már, nem szükséges hozzá az otthoni monitor és egyéb hardver, kítűnő kis program egy unalmas napra.
Süllyed a hajó, menekülnek a patkányok
Lement az első hét otthon, péntek lévén gondoltam írok erről, de nincs igazából mit említenem. Csinálódtak a dolgok, tetszik ez az életforma, jogilag ki kéne fehéríteni.
Úgyhogy ezt hagyom is, írok inkább a péntek más megvilágításáról. Most hazajöttem, késői busszal, így alkalmam van megszemlélni, hogyan megy az élet fél Magyarország falvaiban péntek este. Tavaszodik mindenhol, tény. A lányok mennek a szomszéd faluba bulizni, csípő kivillan, fülben akkora karika van, hogy már a karjukat is átvethetnék rajta. A buszmegállókban is maradéktalanul gyülekeznek a fiatalok, bámulják a transzfer portékát. A távoli sötétben fatövébe hugyozó alakzat rajzolódik, a tavasz tehát tény.
A hajtás utánra pedig bepésztelem a Grúffacsor verset. (Évi szerintem az a titka, hogy lenne egy normál szövegezés, és bizonyos szavakat gy torzít el, hogy 1-2 betűt beleilleszt. A szemed megakad az értelmetlenségén, de az agyad felismeri az eredeti szót, így mégis érted miről van szó.) Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »
Évivel 1-2 hetente csinálunk valamit. Most fánkot. A cél az lett volna, hogy most én csinálok mindent úgy, hogy ő diktálja, és legközelebb meg úgy csinálom, hogy ő csak nézi és ellenőrzi.
Eredmény: soha a büdös életbe nem fogok nekikezdeni egyedül fánkcsinálásnak. Segítek szívesen, de egedül?! Áhh!
Az én konyhai tudásom és prfizmusom kimerül abban, hogy a teába csak úgy érzésre teszem a cukrot, nem pedig számolgatom a kanalakat… érzni kell a korlátokat.
Gondolná az ember, hogy a TV-s munka csupa lébecolás, meg sok szabadidő. A fenét. Mostanában reggel 8:30-tól este 6-ig bent vgayok, zajlik az élet. Nem mondom, mások ugyanennyi időttöltenek el talpon mondjuk egy baromfifeldolgozóban, szóval én nem panaszkodom. De…vannak érdekes szituk itt is.
Tételezzük fel, hogy kollégáidnak tetszik, hogy ügyesen és gyorsan faragod a rímeket, ezért havonta megbíznak egy-két reklámszöveg elkészítésével. Kapsz érte reklámonként 2500 forintot, örülsz, mert jól jön a pénz. De egyszercsak így szól a gazdasági vezető: “Hm…mennyit is adjak ezért az új szövegedért? Mondjuk bátorítás képpen legyen 1600 ft!” Mi? Ugyanazért a munkáért most miért jár kevesebb lé? Ki érti…
Tegyük fel, hogy gondozod a Halasmédia honlapot, töltesz fel híreket nappal és éjszaka, meg hétvégén. Kapsz is érte 20.000 forintocskát havonta. De egyik nap bemegy a főnökökhöz egy kolléga, hogy “ez az Atee nem keres kicsit sokat a hírek feltöltésével?” És akkor hátrahívnak elbeszélgetni, hogy suttyó létedre ne kérjél már csak havi 10.000 forintot, mert az nem szúrja annyira mások szemét. Szép…
Vagy gondoljunk abba bele, hogy hétvégén elutazunk egy vidéki településre, ahol farsangoznak a helyi művházban a gyerekek. Ott forgatsz 2-3 órát, s mikor úgy érzed, kész vagy, elkezdesz csomagolni, a felháborodott szülők neked mennek, hogy “de hát csak most gyünnek a nagy gyerekek, minek mennek má’ el ilyen korán?”
Csinálod az újság egyik rovatát (az utca hangja). Kint fagyoskodsz a főtéren, próbálsz megállítani embereket, akik az arcodba merednek és utána elküldenek, hogy nehogy már én feltartsam őket, mikor éppen rohannak. De mindig pont akkor kell sietniük. Szívás…
Tovább is van, mondjam még?

Ez most kicsit mellétalált.
- péntek van, miért vagy ilyen búvalbaszot?!
- igen péntek van, vagyis 4 elcseszett nap van már a hátam mögött! minek örüljek?
Most ez a trendi, mindenki ezt teszteli, én is elkapok információmorzsákat. Annyira engem már nem érint ugyebár ez, de véleményem van:
a.) milyen logodesign az, ahol valami ilyesmi a koncepció: “fogjuk az előzőt, húzzuk fel a saturation-t 100-ra, és mentsük ki gifbe”
b.) ezt lehet írni pozitívumként: “Végre frissült a WordPad, a Paint és a számológép is.” ?!?!?!!!????!
A külső rackem fat32 volt, hirtelen felindulásból átkonvertáltam az Oszi gépén PartitionMagic-el NTFS-re. Mivelhogy feltettem valami okosságot a gépre és elvileg tudom írni az NTFS-t is.
És mos meg nem is látom a racket. Illetve látom hogy mi meg mekkora meg minden, de a mounting point az üres.
Most guglizok hevesen…
Update: nemnagyon van megoldás, diskutility látja szépen csak nem mountolja. backup majd format lesz aztán hfs
ünnep anticián apple a programozó a színész Aus Deutschland betegség cián Dall'Italia design dev ego eMeM@work facebook film filozofaszom házimozi hiphop internet iphone kérdőjel lányposzt LinkedIn mac macbook masina mozi osx pécs pannon pistikesupport rap siteinfó sorozataddikt sport switch szédülés szívszalutál szülinap szakma vicces videó web webdesign zene
WP Cumulus Flash tag cloud by Roy Tanck requires Flash Player 9 or better.
Bejegyzések // Kommentek.