Néhány hónapja felállítottam magamnak egy szabályt. Ha bármilyen webes dologgal kapcsolatos ötletem támad, azt azonnal feljegyzem a wunderlistbe.
A wunderlist egy todo kezelő program, ezt használom a laptopon és a telefonon is, szinkronban vannak, nagyon könnyen és gyorsan tudok projekteket és taskokat menedzselni vele, imádom használni.
Korábban is voltak folyamatosan ötleteim, de mindig csak megmaradtak “na majd ezt meg azt megcsinálom valamikor mert milyen jó poén” dolognak. Ismerős a szitu?
Amint elhatároztam, hogy ezeket az ötleteket rögzítem abba a programba, amiben az éles teendők is vannak, máris lendültek a dolgok.
Wunderlist disclaimer: nálam minden projekt egy lista, és a projekthez kapcsolódó munkafolyamatok a taskok. Na itt a projektek (listák) közt van egy “ötletek” elnevezésű listaelem, és ez alá vannak egyszerű nem dátumhoz kötött taskok létrehozva.
A következő szabály az volt, hogy ezeket az “ötlet taskokat” kb havonta átnézem, és kiválasztok egyet, amit ezután EGYETLEN kattintással átmozgatok, és igazi ÉLES projektté alakítom, ezáltal megjelenik dátumhoz kapcsolva mint ELVÉGZENDŐ teendő. Ezután már ottt van a késztetés, hogy igen ezt meg kell valósítani, ki kell pipálni.
És a dolog baszki működik, az utóbbi időben tényleg foghatóvá váltak kb 2 havonta olyan dolgok, amik mondjuk a pirosnál állva villantak be, 5 másodperc alatt felírtam, aztán már mentem is tovább a dolgomra. És most teljesen mindegy, hogy egy összetettebb kocsmatúra webappról, chuck norris generátorrol vagy valami teljesen bődületes, 1-2 munkaórás baromságról van szó.
És emberek, a cső be van tárazva… Stay Hungry. Stay Foolish!
Időzített bejegyzés a múltból.
A tökéletesség hajszolása egy véget nem érő ciklus, exception nélkül. Bele kell törődni, hogy a világ nem tökéletes. Egy év nem pont egy év, és egy másodperc sem tart mindig egy egész másodpercig.
Az univerzum mozgatója a tökéletlenség, ez a tökéletlenség mozgatja el a dolgokat A pontból B pontba.
Ha szemet hunysz a hiányzó 1%-on, akkor talán boldog ember maradhatsz.
Kudarc-e az, ha több órányi fejlesztés eredményét (ami egy nem működő alkalmazás) másnap hideg fejjel töröljük?
Nem az. Ezt sokan nem értik meg, és amikor elkezdenek programozni és jön a sok így sem megy… úgy sem megy…. amúgy sem működik dolog, akkor 1-2 hét után feladják, mondván nem megy nekik a programozás, nem értik, és különben is. Pedig a fejlesztés pontosan erről szól. Adott egy nagy zsák, ez a probléma. És a zsák tele van kis labdákkal, mik közül csak egyetlen egy oldja meg a problémát. És a fejlesztési folyamat a labdák kiszedegetéséből áll.
Na most kudarc-e ha már kivettünk 100 labdát, de még mindig nem ürült ki a zsák? Na ugye hogy nem az, hiszen már 100 labdával közelebb kerültünk a kiürítéshez, csupán türelem és kitartás kell, hogy az összeset kiszedjük.
Az utcán kézben tartott hangosan zenét játszó mobiltelefon tökéletes evolúciós marker. Egyértelműen jelzi, hogy az így viselkedő egyed sérült, fajtájának silány példánya.
Mindazonáltal kiváló szelektorok is, miszerint azon nőstény egyedek, akik ilyen hímeket választanak maguknak szintén problémákkal küzdhetnek, fajfenntartásra alkalmatlanok, elkerülendőek.
Dolgoznék én szívesen,
de access_token nélkül ezt leshetem.
Amikor régi ismerősökkel találkoztam, akkor az valahogy így zajlott:
Halószia de rég láttalak, hú de szarul nézel ki.
Az idei év eléggé nagy lendülettel indult számomra. A magánéletemben is történtek jelentősebb változások, és a szabadúszós webdizájner személyiségem is előtérbe került. Úgy történt, hogy egyszerre 8 weboldalon dolgoztam párhuzamosan, multitaskingolva. Ez jó dolog, mert a munka a mai világban jó, akinek meg büdös a munka az kussoljon. És rossz is, mert ez már túlságosan nagy terhelést jelentett belátom. Gyakorlatilag nem volt szabadidőm (ne felejtsük el, hogy főállásomat tekintve tanár vagyok, és csak ez után délután/este mehet a pixeltologatás).
Ami a 8 projektet illeti ebből a 2 hónap alatt 7 volt látványtervezés, egy pedig sitebuild. Az egyik melót elbuktam, ez van. Viszont a maradékból 4 már le is van zárva, 3 pedig a leges legvégső stádiumban van.
Ezek csak a nagyobb munkák, ez mellett ha még nem lenne elég elkezdődött a Babitsos webprogramozó képzés is ahol webdesignról standupolok, meg persze kiment egy logótervezés jófejségből, valamint a főállásomban is még pluszba elkezdtem fejlesztgetni és terelgetni az iskola SM megjelenését, mindemellett van egy hírlevél aminek minden héten ki kell mennie ha törik ha szakad.
Igen, ez most ilyen létösszegző bejegyzés. Ilyenkor elgondolkodik az ember merre kellene továbblépni, vagy folyatható-e az az út amin éppen halad. Én arra jutottam, hogy ebben a formában az én utam nem folytatható. Sajnos buktam pár értékes pillanatot ezen rövid idő alatt is, ami nem kompenzálható anyagi javakkal… szóval valamit változtatni kell.
van az a fless, hogy mi tortenik akkor ha a megallithatatlan ero talalkozik a megmozdithatatlan targgyal. illetve hogy letezik e ennek a dolognak a kombinacioja. mert a jozan esz elsore azt mondja hogy kulon kulon fennalhatnak de egyutt nem.
szerintem meg az van hogy ha a megallithatatlan ero talalkozik a megmozdithatatlan targgyal akkor a puszta fizika szerint a megallithatatlan ero atadja minden erejet a megmozdithatatlan targynak, es a targy megmozdul es megalljthatatlan ero lesz belole (az erobol pedig targy).
ha a kvantumfizika felol kozelitjuk meg akkor meg ez nem is ket kulon dolog hanem egyetlen egy dolognak ket vetulete attol fuggoen hogy honnan nezzuk. vagyis van valami ami egyben megallithatatlan ero is es masfelol meg megmozdithatatlan targy. es hogy minek latjuk az csak attol fugg hogy most mely tajdonsagat vizsgalom de egy adott idopillanatban mindket allapot lehetseges.
Talán az óvoda végén járhattam, mikor egy húsvéti locsolkodásból egy akkora csokitojással tértem haza, mint a fejem. Nem estem neki, túlmagasztaltam. Feltettem a szekrény tetejére, nézegettem, néha levettem, emelgettem…. érezni akartam a súlyát, érezni, hogy ez valami különleges, mással nem összehasonlítható. Nem ehettem meg csak úgy.
Aztán teltek az évek, de a különleges pillanat csak nem jött el… a tisztelet is megkopott a csokitojás iránt, inkább volt már csak porfogó, mint különlegesség. Aztán egy teljesen átlagos hétköznap levettem, kibontottam és megkóstoltam. Nem volt benne semmi különös. Csak az én fejemben volt különleges, attól volt semmi mással nem összehasonlítható, hogy én semmi mással összehasonlíthatóvá akartam tenni.
Ne kövess, és ami még fontosabb: ne hozz létre ideológiákat/bálványokat/eszméket… (mondom én, hahh)
Furcsa fájó görcsszerű érzés fut végig a nyakam jobb oldalán. A koponyám hátsó részén is valami extrém zsibbadó fájdalom libabőrözi fel hajszálaimat. Átfordulok megint a másik oldalamra. Ennpluszegyedszer is átfordulok. Szerintem meg fogok bukni.
Vagy fel sem ébredek…
…ilyen szépen írtunk.
Komolyan úgy érzem, hogy egyesek csak szívatják magukat az informatika modern vívmányaival. Buszon leült mellém egy leányzó, elővette a 17″-os laptopját, majd bekapcsolta… közben még pakolászott és fészkelődött, és néha rápillantott a résnyire nyitott divájsz bootolási folyamatára. Kis idő végeztével állt a rendszer.
Mivel gondolom látta, hogy én vígan tolom a facebookot elkezdett wifi jelet keresni. A windows nem talált neki, ezután 2 külön wifi kereső programmal próbálkozott, sikertelenül. Ezután szigorúan minimumra tolt fényerő mellett a laptop batár mérete miatt valami teljesen elmebeteg pózban elkezdett egy játékot tolni, amit az aksi 1 óra után megunt neki.
ünnep anticián apple a programozó a színész Aus Deutschland betegség cián Dall'Italia design dev ego eMeM@work facebook film filozofaszom házimozi hiphop internet iphone kérdőjel lányposzt LinkedIn mac macbook masina mozi osx pécs pannon pistikesupport rap siteinfó sorozataddikt sport switch szédülés szívszalutál szülinap szakma vicces videó web webdesign zene
WP Cumulus Flash tag cloud by Roy Tanck requires Flash Player 9 or better.
Bejegyzések // Kommentek.