Tehát a terv: hatalmas kockulás közepette Tyukival befrissítünk snowleóra, közben live updatelek. Aki nem tudja mi az (mármint a snowleo), az kérdezze meg nyugodtan. Aki nem tudja mi az és nem is érdekli, az abbahagyhatja az olvasást.

Sőt, a részleteket el is rejtem a tovább után, mert sokat dolgoztam azon az imázson, hogy csak a lehető legkisebb mértékben látszódjak kockának, nem akarom ezt a több éves véres verejtékkel összehozott képet egyetlen poszttal eltiporni.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Ez a hétvége XP telepítéssel telt el. Ijesztő, mi? Arról van szó, hogy a macre kell nekem XP, csak a biztonság kedvéért, sosem tudni mikor jön jól, ha a fiókból elő tudsz húzni egy MS terméket. Az elképzelésem az volt, hogy BootCamp-pel fogom ezt elkövetni, aztán a BootCamp-pes partíciót tolom be VMware-be is.

A BootCamp egy olyan eszköz, mivel létre tudunk hozni macen egy windowsos partíciót, és erre tudunk telepíteni XP-t vagy Vistát. Amikor bekapcsoljuk a gépet, akkor választhatunk, hogy melyik oprendszer induljon el.

A VMware pedig egy olyan eszköz, amivel virtuálisan tudunk futtatni egyik oprendszeren belül egy másikat, párhuzamosan.

A BootCamp-es sztori nem volt nyerő. Létrehoztam a partíciót, bettettem az XP CD-t, gép újraindult, kiválasztom a partíciót, jön a szokásos DOS időket felidéző “gui” a szokásos “A telepítő fájlokat másol” szituáció, ezután a szokásos restart. Hagyományosan ez után indulna el a tényleges Wiindows telepítés, ám engem a restart után a “nem található indító lemez” vagy ilyemsi üzenet fogadott, tudjátok, amikor nem találja a rendszer a bootsectort. Párszor újraindítottam a gépet, de amíg bent volt az XP CD, addig mindig ez volt. Kivettem és a BootCamp partíciót levettem a picsába.

Ezután jött a VMware Fusin. Nem néztem az órát, de a VMware indítása után már totalcommandert telepítettem. Hihetetlen gördülékenyen ment. Nem tudom milyen teljesítménnyel megy ezen a vason így párhuzmaosan egy XP, nem tudtam mivel tesztelni, asszem mindjárt feltolok bele egy csét.

Ezután utoljára átnéztem tüzetesen a rég másinát, nincs-e rajta valami fontos még nem átmirált déta, aztán jött egy formázás, majd egy új rendszer, hogy tesóm egy tiszta és fitt rendszert kapjon. Itt emlékeznék meg A GÉPRŐL, minden hülyeségével együtt nagyon sok örömöt és kényelmet hozott az életembe, és megalapozta bennem a mobilitás alaptézisét, asztali gép nekem nem kell többé.