Öt napja vagyok itt, mondom a benyomásaimat, kétségeimet, élményeimet:

1. Alig több, mint 50 000-en laknak itt, nem értem minek nekik ennyi templom (ha 25 nincs, akkor 1 se, bár szerintem 30-nál is több van).

2. Ma egész nap azon gondolkoztam, megéri-e beiratkozni az egyetemre 2 hónapra (csak hónap végén lehet, én meg 3 hónapra jöttem). A beíratkozási költség 42€, és igaz, hogy akkor olcsóbban ehetek a menzán…de két hónap alatt leeszek én 42€-t? Meg itthon is tudnék főzni. És igaz, hogy így nem kölcsönözhetek könyveket a (képen látható) könyvtárból, de helyben olvashatom őket…én meg ráérek a dolgom felől.

3. Én egyszerűen félek ettől a sok víztől. Gyanús nekem, hogy épp árvíz van, azért van 5 centire a járdától a Duna, 10 centire meg az Inn, de ez az egész akkor is félelmetes lenne, ha feleennyi víz lenne a mederben.

4. Egyszerűen elképesztő, hogy itt mennyire NEM lopnak az emberek! Biciklik szanaszét dobálva a parkban, bukósisakok, teli táskák, márkás kabátok szétdobálva a könyvtár előtt, folyékony szappan, papírtörlő, WC-papír a tök tiszta és INGYENES nyilvános WC-ben…kiakasztó.

5. Ja igen…hétfőn, azaz 3 napja bementem 1 bankba, hogy nyitnék 1 bankszámlát, a bankkártyám pedig ma, azaz 3 nappal később megérkezett.

6. Hihetetlenül hideg van a lakásban, ráadásul akkkkkora, hogy ezt télen tuti nem fogjuk tudni kifűteni.

Hát…ennyi lett volna dióhéjban.

Liebe Grüße:
É.

Pécs, erős szél: a lelkesedés még mindig tart. Linz, szitáló eső, de a lelkesedés még mindig tart. Passau, mindkettő egyszerre és mínusz 100 fok: de a LELKESEDÉS MÉG MINDIG TART ÉS PUNKTUM!
2 forró tea & 1 forró zuhany után legalábbis próbál még kitartani.

Még nem igazán sikerült felfognom, hogy egy hét múlva megint Istenhozzádot mondok kis országunknak. Valahogy nem készültem fel rá lelkileg. Pedig ez itt már a finish…Vasárnap indulok, és ha minden jól megy, aznap éjszaka már a Nibelungenstraße 2-ben alszom.

1-2 dolog (persze csakis mindenből a legszükségesebb) már megvan: Réka DVD, teák, kolbász, túlélő gyógyszercsomag, stb. Remélem kint sikerül internetet “csinálni”, és Misi – egykor szeretett, de a mekbúk-korszak óta megvetett és száműzött- laptopja sem fogja kilehelni a lelkét, és akkor majd mesélek, milyen ott az élet (na meg persze tudom nézni a sorozatomat is-ez is fontos). Passau elvileg egyébként pici és nagyon szép. Ennyit tudok, és ez már elég ahhoz, hogy megpróbáljak lelkesedni… :-)

8. vasárnap: A 2. gyümölcsnapom. reggeli+ebéd: 1-1 adag gyümölcssaláta. délután 1-kor: 3 banán, fél 3-kor: gyümölcssaláta (hamburgert akarok vagy sültoldalast puha kenyérrel!!!) vacsora: sült gesztenye.

9. hétfő: Valahogy mégiscsak kibírtam a tegnapot, de ma csak fél 12-ig bírtam, aztán ebédeltem. Cigánypecsenyét sajttal & savanyúsággal, 2 joghurttal és persze a kötelező tészta nélküli levessel. A vacsi megint cigánypecsenye, sajt, savanyú, meg kakaó.

10. kedd: délelőtt 10-re már 4 banánon túl voltam. Aztán 11-kor még 1 narancsot is megettem. Ebédre babérleveles krumplifőzeléket, olaj nélkül sült krumplit és ketchup-ot, meg egy kis chips-et (nem szabad!!!) ettem, vacsira megint krumplifőzeléket, meg uborkát. Rosszul vagyok…

11. szerda: Reggelire 1 banán. Aztán délelőtt még 6 db. kivi, ebédre és vacsorára spagetti, hús&sajt nélküli szósszal. Közben pedig eltűnt valahol a süllyesztőben egy zacsi bake rolls, meg pár szezámos sós pálcika is. Mindent egybevetve jó nap volt.

12. csütörtök: Gyümölcsnap. Sokáig aludtam, így az első narancsomat ¾ 11 körül ettem. Aztán még felet, meg fél banánt. Ebéd: 1 banán, 5 kivi. Délután megpróbálkoztam 1 ananászkonzervvel, de nem ment, aztán este már nem bírtam a gyűrődést, és ettem 1 picurka levest…ez van.

13. péntek: Korán reggeliztem (1 banánt), aztán ¼ 11 körül is ettem 1 banánt. A mai bűnözésem egy kis pirítós volt. Elvileg megengedett az ebédhez néha-néha 1 szeletke barna kenyér, de persze nélküle eredményesebb az egész. Én eddig jól bírtam, de ma úgy éreztem, kell egy kis kenyérke. Egyébként az ebéd párolt hal volt kőrözöttel, aztán 1 joghurt, meg a szokásos ebéd utáni leves. A vacsi ugyancsak kőrözött, meg egy kisebb párolt hal.

14. szombat: Korán keltem és mentem vizsgázni, aztán 2 vizsga között megettem 2 banánt, de valamiért 11-körül tökre rosszul lettem. Szédültem és szerintem el is ájultam volna, ha nem ülök épp. Ez így nem lesz jó. Nem vártam meg míg hazaérek, hanem dél körül, a kocsiban az úton ettem kukoricachipset. Az ebéd lecsós rizs volt marinált paprikával, délután meg este petrezselymes krumplit ettem.

A lényeg dióhéjban: egymást követi a fehérje-, keményítő-, szénhidrát- és a gyümölcsnap. Délben és este elvileg ugyanazt kéne enni, csak este kevesebbet.

Vasárnap kezdtem, fehérjenappal, ami viszonylag könnyű volt, mert otthon voltam, és ugye anyukám azt főz, amit kérek, meg a hűtő is tele van minden földi jóval. Igaz, hogy délig minden nap csak gyümölcsöt szabad enni, de ezt a problémát úgy oldottam meg, hogy 11:30-ig aludtam :). Ebédre finom sült csirkeszárnyakat ettem, házi sajtokkal, meg savanyúsággal. Fejedelmi lakoma. Ebéd után az előírás szerint még 2 deci levest is inni kell, persze tészta nélkül. A vacsi ugyanígy sült csirke sajttal. Nem is volt vészes…

Hétfőn keményítőnap volt…kicsit tágan értelmezem a diéta szabályait, de sebaj. Szóval kevéske borsófőzelék, főtt krumplival, vecsési vágott vegyessel, mellé pedig egy kisebb zacsi chips…mert hát az is csak krumpli – na jó…ezt lehet nem kellett volna. A vacsi sült krumpli ketchuppal. Szupi ez a diéta :).

A kedd szénhidrátnap – a kedvencem:) : A délelőttöt nehéz volt kihúzni, mert én már ébredés után tök éhes vagyok, de ebédre pizzát ettem – igaz sajt és hús nélkül, csak szósz, fűszerek, hagyma és pepperóni volt rajta. A vacsi pesztós penne, hmmm…imádom az olasz kajákat. És akkor még nem is említettem a vacsora utáni kötelező(!) étcsokifogyasztást.

Ajjajj, itt a szerda. Gyümölcsnap. A halálom. Ébredés után betoltam két banánt, ami semmire sem volt elég. Ez volt fél8-kor, aztán fél 10-re már kopogtak a szemeim az éhségtől, ezért úgy döntöttem itt a tízórai ideje, ami újabb 2 banán, 2 narancs és 1 kis marék földimogyoró volt. És még mindig éhes vagyok. Asszem feladom, ez a diéta baromság. Ebéd: 1 üveg barackbefőtt (kimarta a gyomromat), 2 banán. Délután és este gyümölcssalátát, mandulát és aszalt barackot ettem. Ez a nap egy undormány. Nemtom holnap délelőtt rá tudok-e nézni még bármilyen gyümölcsre…

Január 7. csütörtök: A hasam lufi méretűre puffadt, ha tűt szúrnánk bele, szerintem elszállnék. Reggelire egy kis maradék gyümölcssaláta volt, ebédig alig bírtam ki, de aztán mégse volt akkora kielégülés, mint amit vártam…tojásrántottát ettem savanyúsággal, aztán virslit sajttal, meg 1 joghurtot, a végén pedig a kötelező leves is megvolt, bár nem 2dl, csak pár kanál. A vacsi ugyanez lett volna, leves nélkül, de rá se bírtam nézni, csak kakaót ittam. :( Hamburgert akarok!!!

péntek: Reggelire narancs&aszalt barack, fél 11-kor 1 banán, ebédre rizs édes-savanyú szósszal, nyamiii :). Aztán egy kis főtt krumpli, vacsorára megint édes-savanyú, meg krumpli, és egy kis mexikorn…hiába..minden nap bűnözöm egy kicsit.

szombat: újra szénhidrátnap…de aztán megint gyümölcs…na mindegy, erre most ne gondoljunk. Goffrit ettem lekvárral ebédre és vacsorára is :), meg még néha rágcsáltam szezámos sós rudakat, ettem 1 leveles pogácsát, és paradicsomlevest betűtésztával. Uhh…most jut eszembe, hogy este elfelejtettem az étcsokit!

Hát először is ott kezdeném, hogy a 90 napos diéta igazából 180 napos, de mindegy. Vagy lehetne még 4 naposnak is nevezni, mert ugye az a lényege, hogy az ember 4 naponta eszi (nem eszi) ugyanazt. Már másodszor vágtam neki, tavaly nyáron már megcsináltam belőle 1 hónapot…nem volt jó.

Kíváncsi vagyok, hogy ez alkalommal meddig bírom. Igazából az akaraterőm, meg a kitartásom inkább mínuszokban mérhető, szóval nem jósolok túl sok jót magamnak, de úgy döntöttem, naplót vezetek az eredményeimről, tapasztalataimról. Okuljatok ti is. Eddig 2 napon vagyok túl, a fehérje-, és a keményítő-napon. Holnap szénhidrát, aztán gyümölcs…majd mesélek

Én tudom azt, hogy ezt az egészet mi akartuk, merthogy emancipáció, meg minden, és hogy legyünk egyenlők, és a nők is szavazhassanak, de azt már kb. 40 évvel ezelőtt kimutatták szavahihető felmérések, hogy a nők naponta 1,5 órával több hasznos munkát végeznek, mint a férfiak, és ez sajnos nem vicc, hanem idegesítő tény.

Persze nekem is vannak olyan ismerőseim, ahol a férfi dolgozik, a nő meg otthon a háztartást vezeti, meg gyerekeket nevel, és ha kell valamire pénz, szól a férjének, de valljuk be, ebből van kevesebb, és szóljon bárki, ha esetleg náluk nem úgy mennek otthon a dolgok, hogy apa hazaér a munkából, eszik, tévézik, alszik, anya pedig egy kicsit később ér haza a munkából, és nekiáll főzni, mosogatni, takarítani, mosni, vasalni, esetleg elpakolni a férje után, aki közben ugye épp tévézik, és gyerekek maradjatok csöndben, mert apa, szegény sokat dolgozik és fáradt.
Hát ez most csak eszembe jutott…

Kösz, egyik sem. Pedig ma már szinte mindenkinek műkörme van, a 12 éves kislánytól a nagymamáig. Trendi lett a szép és iszonyúan természetellenes kéz. Nekem is volt egyszer, mert elegem volt a csonkig lerágott körmeimből, amik sose nőttek meg, de az átélt kínokért nem kárpótolt a 3 hétnyi, 4000 ft-os csoda. A fiúk kedvéért mondom el, hogy egy ilyen párórás “műtét” alkalmával a saját körmödet kb. a húsodig lereszelik, aztán ráégetnek egy sz*rréteget, amit aztán már olyanra pingálnak, amilyet csak megálmodsz.

És mindez egész addig gyönyörű, míg el nem kezd lenőni, vagyis kb. 1 egész hétig. Aztán már csak a macera van vele. Szóval miután a csodakörmöm egyszer csak az uszodában tövestől leszakadt, elhatároztam, hogy nekem ilyen többet nem lesz. Persze van olyan barátnőm, aki évek óta él együtt velük, és bár apróbb gondok (hosszában kettétört, leszakadt, fityegő körmök) néha nála is előfordulnak, szerinte ez még belefér “a szépségért szenvedni kell” kategóriába. Kinek mi a véleménye a műkörmökről?

Nagyon sokan vannak, akik nem értik majd, amiről most írni fogok, de ennél sokkal többen vannak, akik (ha olvasnák ezt a blogot) pontosan magukra ismernének. Persze nők, szinte egytől egyig, akiknek a turkáló jelenti a hétköznapokból való kiszakadást, a jutalmat a fárasztó nap, a tanulás, a házimunka után (előtt és közben..és sokszor helyett). Mert a turkáló és a vásárlás éppen olyan szenvedélybetegség, mint az alkoholizmus, vagy a drogfüggőség, vagy a beteges zabálás. Mert bemész a Kánaánba és ott van a sok kincs, ami csak rád várt, hogy felfedezd, hogy kitúrd magadnak a sok lom közül, hogy rátalálj, meglásd, és megszeresd és főleg hazavidd. De ti..ezt nem érthetitek.

U.i.: A képen látható “vállfás” turkáló csak illusztráció. Az igazi szenvedélybetegek, mint én, csakis olyanba járnak, ahol a ruhák kupacban vannak, egymás hegyén-hátán. Mert az az igazi…

Jön a nyár. Már itt is van, és mindenki nekiállt, hogy szépítse az alakját. Én a nyártól teljesen függetlenül életem 98%-át különböző fogyókúrák kombinálásával töltöm. Persze egyik sem hatásos. Tudom én, mitől fogynék le, persze, hogy tudom – egyszerűen csak nem kéne ennem és kész, de hát az nem megy.

A mostani haditervem annyiból áll, hogy járok futni, hetente kb.2-3-szor 3 km-t, nem eszem kenyeret, és este próbálok update 1-es kajákat enni, vagy csak gyümölcsöt. Az eredmény persze zéró, semmi, nulla, negatív. Sajnos az én “problémám” megoldásához sokkal több kéne, de nekem már ez is épp eléggé megterhelő, és az erőfeszítéseimhez mérten elvárnám, hogy lássak is valamit.

A fiúk konditerembe járnak, a lányok felüléseket csinálnak, meg súlyzóznak, de hát nekik CSAK fel kell turbózniuk magukat, nekem meg előbb ki kéne mászni a hájból, hogy aztán lássam, mihez is lehet kezdeni. Ti hogyan fogyó/hízókúráztok?