Én és a turkáló

Nagyon sokan vannak, akik nem értik majd, amiről most írni fogok, de ennél sokkal többen vannak, akik (ha olvasnák ezt a blogot) pontosan magukra ismernének. Persze nők, szinte egytől egyig, akiknek a turkáló jelenti a hétköznapokból való kiszakadást, a jutalmat a fárasztó nap, a tanulás, a házimunka után (előtt és közben..és sokszor helyett). Mert a turkáló és a vásárlás éppen olyan szenvedélybetegség, mint az alkoholizmus, vagy a drogfüggőség, vagy a beteges zabálás. Mert bemész a Kánaánba és ott van a sok kincs, ami csak rád várt, hogy felfedezd, hogy kitúrd magadnak a sok lom közül, hogy rátalálj, meglásd, és megszeresd és főleg hazavidd. De ti..ezt nem érthetitek.

U.i.: A képen látható “vállfás” turkáló csak illusztráció. Az igazi szenvedélybetegek, mint én, csakis olyanba járnak, ahol a ruhák kupacban vannak, egymás hegyén-hátán. Mert az az igazi…

Hasonló írások

• Go Home
• Nemsokara hazamegyek
• Passau nem passaui szemmel
• Boltok, árak, kaják – rövid összefoglaló az itteni helyzetről
• Az élet nélkülem – avagy utópia egy pécsi legénylakásról